Képaláírás: Liszt Ferencz.

Ismertető szöveg: "Liszt életében itt fordulóponthoz jutottunk. Mert ha eddig majdnem kizárólag a páratlan, s eddig még legkitűnőbb tanítványai által is alig megközelített, de soha még utói nem ért zongoraművészt csodáltuk benne, ki merész újításaival a zongorázásnak uj irányt jelölt, s a zongorairodalmat a műtörténelemre nézve örökké becses és magyar szempontból is uj világot deritö müvekkel gazdagitá: ezentúl csak mint in-strumentalistával és zeneszerzővel fogunk találkozni vele, ki a hangszeres és főleg az egyházi zene terén is külön figyelmet érdemel. Symphoniai költeményei zabolátlan merészségről, gyakran keresettségről tanúskodnak, de kivétel nélkül érdemesek arra, hogy tanulmány tárgyai legyenek." (Forrás:Vasárnapi Ujság 1873. 20. évf. 45. sz. november 9. )

Felvételét a párizsi Conservatoire-ba Cherubini, az intézmény vezetője gátolta meg, így Bécsben maradt, ahol zeneelméletet és ellenpontot tanult magánúton, közben hangversenykörútra indult. Londoni bemutatkozását számos újabb meghívás követte Franciaországba, Svájcba, majd ismét Angliába. Műsorán többnyire a népszerű operákra írt ábrándok, parafrázisok szerepeltek. 1827-ben egy időre a francia fővárosban telepedett le, ahol tehetségének köszönhetően a társasági élet ünnepelt hőse lett. Itt ismerkedett meg Chopinnel, akitől eltanulta a zongorajáték árnyalatait, valamint Berliozzal, akitől a zenekari nyelvet és a programzene új vívmányait sajátította el. (Forrás: Wikipédia)