Képaláírás: Csengery Antal

Ismertető szöveg: "Azonban az 1860-ban újra megindult politikai mozgalmak leginkább igénybe vették Csengery munkásságát. Elébb mint hírlapíró vett részt a küzdelmekben. Mint a "Pesti Napló" fő dolgozótársa nagy erélylyel védte az 1848-ki alapot, szemben az októberi diplomával s küzdött az ó-konzervatív áramlat ellen, miért párbajt is vívott az ellenpárt egyik föjournalistájával. 1861-ben Biharmegye bihari választókerülete küldötte a képviselőházba, hol a fölirat mellett szavazott és egy kitűnő beszédben a Bach-kormány alatti sajtó-viszonyokat rajzolta. 1862-1865-ben mint journalista a Pesti Napló hasábjain a Schmerling-kormányt ostromolta és sajtó alá rendezte Deáknak Luszkandel ellen irtmunkáját, mely először a. "Budapesti Szemlé"-ben jelent meg. 1865-ben újra a bihari kerület választotta képviselőjévé. Deákon, Andrássyn kívül senkinek nem volt több része Magyarországnak az osztrák örökös tartományokkal történt közjogi kiegyezkedésében, mint Csengerynek." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1873. 20. évf. 49. sz. deczember 7.)

Írt újdonságot, irodalmi értesítőt, színi kritikát, külföldet, olykor megyei tudósítást Pest megyéből, azonban írt számos nagyobb cikket is: az átalakulás formái, a rendezési ügyek mellett, leginkább nemzetgazdasági kérdéseket tárgyalt, de majd mindig névtelenül. Az 1848. évi mozgalmak győzelemre segítették a Pesti Hírlap törekvéseit. Kossuth is elfogadta e lap tanait, melyek az 1848. évi törvényekben oly határozott kifejezést nyertek. Csengery március 17-étől lapját napilappá változtatta át (azelőtt a magyar politikai lapok legfeljebb négyszer jelentek meg hetenként) és egyszersmind a kormánypárt, a Batthyány-kormány közlönyévé avatta, s éppen oly eréllyel küzdött a bécsi reactio cselszövényei, mint a pesti demagógia kicsapongásai ellen ekkor is névtelenül írt. Az év végén lemondott a lap szerkesztéséről és Debrecenbe követte a kormányt. Itt Szemere Bertalan miniszterelnöksége alatt mint miniszteri tanácsos 1849. május 9-étől fogva, leginkább a codificatióval foglalkozott. 1849 augusztusában Aradon vált meg a kormánytól s báró Keménnyel együtt egy ideig Szatmár megyében rejtőzött. (Forrás:wikipedia)