Képaláírás: Gecse Dániel

Ismertető szöveg: "Mint gyakorló orvos Maros-Vásárhelyen telepedett meg, e várost tekintvén szellemi szülőföldjének, melynek kiképeztetése alapjait köszönte. Innen küldetett a kormány által 1807-ben Hunyadmegyébe a kholera elfojtására 1809-ben pedig a franczia-háborúkor a fölkelő-seréghez táborkari főorvossá neveztetett ki. Országos küldetései még nem értek véget. 1813-ban az Oláhországból beütött veszélyes járvány (pestis) alkalmából Brassóba, 1814-ben Fogarasba küldetett. Mindez adatok kettőt bizonyítanak először azt, hogy tekintélyes orvos volt, ki a kormány figyelmét s bizalmát ki tudta érdemelni másodszor azt, hogy emberbaráti, igazi orvosi szive, nem rettent vissza az u. n. veszélyes poziczióktól, s a hol ember kellett a gátra, ott volt Gecse Dániel." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1874. 21. évf. 5. sz. február 1.)

Vagyonát az "emberszereteti intézet" nevű alapítványnak hagyta hátra. Az alapítványnak először 2000 forintot tett le a marosvásáhelyi református főiskola pénztárába, ehhez végrendeletében még 6000 forintot csatolt s anyja halála esetére egész vagyonát hagyományozta. Az alapítvány rendelése szerint a tőke terhére nem lehetett kifizetéseket teljesíteni 1920-ig, eddig a számítások szerint egymillió forintra kellett nőnie. Ekkor a vagyon egyik felét az erdélyi református egyházkerület igazgatótanácsa, a másik felét a magyar kormány kellett, hogy átvegye kezelésbe. Az éves kamat felét az egyház a marosvásárhelyi főiskolának, a kormány pedig Marosvásárhely városának kellett, hogy átadja, a többi kamatot jótékony és közhasznú célokra kellett fordítani. (Forrás:wikipedia)