Képaláírás: Bartal György, kereskedelmi miniszter

Ismertető szöveg: "A miniszterválság szerencsésen véget ért sőt azt is elmondhatjuk: hogy szerencsésen ért véget. Nemcsak az utóbbi két hét alatt, mióta t. i. a volt miniszterelnök Szlávy bejelentette a házban, hogy a kormány beadta lemondását, mióta a jobboldal s balközép koalicziója kisértett s végre is megbukott, a miniszterválság a keleti vasút ügyében végbement baljóslatú szavazás óta, sőt tulajdonképen az utóbbi nagy kölcsön-törvény javaslat benyújtása óta folyvást vajúdik. A helyzet már a türhetetlenségig égető kezdett lenni s azért bármely uj minisztériumot azzal üdvözölnénk: no, csakhogy megvan. De a mint az uj kormány megalakult: ennél valamivel többet is mondhatunk. A koalicziói kísérletek meghiúsulta után, mikor már a megoldás minden reménye csüggedőben volt, az utolsó órában sikerült a király által megbízott miniszterelnöknek megnyerni a pénzügyi tárczára Grhyczy Kálmánt, kivel a tárgyalások már egy izben félbeszakittattak, s kit annálfogva a kormányba megnyerhetni senki sem remélt." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1874. 21. évf. 13. sz. márczius 29.)

Beleházai ifjabb Bartal György (1820. szeptember 20. - Fadd, 1875. október 25.) magyar politikus, földművelési- ipar- és kereskedelmi miniszter. Bartal György jogtörténész fia volt. Tanulmányait a bécsi Theresianumban végezte. 1842-ben lépett a közpályára Tolna vármegyében mint tiszt. aljegyző a következő tisztújítás alkalmával főjegyző lett. 1848-ban Tolna vármegye pincehelyi kerülete országgyűlési képviselővé választotta. A világosi fegyverletétel után őt is elfogták, de két havi fogság után szabadon bocsátották ekkor visszavonult tolna megyei birtokára. 1861-ben Tolna megye első alispánja és országgyűlési képviselője lett 1865-1869-ben ismét Tolna megyét képviselte. A katolikus kongresszus alkalmával a szabadelvű kisebbség élén küzdött a modern eszmék mellett. 1865-ben a magyar királyi helytartótanács elnöke lett ezen méltóságától, saját kérésére 1867. február 5-én felmentették. Az 1867. évi kiegyezés után csatlakozott a Deák-párthoz. 1874 márciusában földmívelési-, ipar- és kereskedelmi miniszter lett, egészen 1875 márciusáig viselte, amikor a Bittó-Ghyczy-féle kormány visszalépett. Kővárvidék felső kerülete az 1875. országgyűlésre is megválasztotta képviselővé. Utolsó országgyűlési beszédében élesen támadta Sennyey Pál báró politikáját. (Forrás: Wikipédia)