Képaláírás: Fabó András

Ismertető szöveg: "Az akadémia is, a forradalom után ismét megkezdett munkálkodása után, csakhamar fölvette őt tagjai sorába s munkás és hasznos tagjának is bizonyult, ki többször mert akadémiai megbizatást s annak mindig sikerrel felelt meg. Korlátolt anyagi körülményei miatt költségesb tudományos utazásokat nem tehetvén, buvárlatait leginkább a fővárosi könyvtárakban levő gyűjteményekre s oklevéltárakra kellé szorítania, de azokban is temérdek kincs hevert s hever még kiaknázatlanul. Maga pedig, szerény és igénytelen életmódja mellett meggazdálkodott filléreit saját könyv- s okmány-gyűjteménye gyarapítására fordította, ugy hogy szakmájában alig van magános kézben egy-egy gazdagabb könyvtár, melyet végrendeletileg a pesti ágostai hitv. iskolának hagyományozott. A szorosabban vett egyházi irodalomban is kezdettől fogva szorgalmasan s kitartóan működött." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1874. 21. évf. 15. sz. április 12.)

Szegény szülőktől származott, iskoláit szülővárosában kezdte és Pozsonyban, az evangélikusok főiskolájában végezte, ahonnan a nógrád megyei Szontágh Pálhoz ment nevelőnek majd tanár volt Losoncon (1833.) Két év múlva Agárdon lett lelkész, ahol lelkészi hivatásának és a tudománynak élt. Esperességi és kerületi jegyző, tanácsbíró, több bizottság tagja s szorgalmas tollvezetője volt. Székács Józsefnek, kivel kora ifjúságuktól fogva a legszorosabb baráti viszonyban állott, annak püspök korában jobb keze, leghűbb támasza, eszméinek gyakran tolmácsa volt, mert amit az elnöki székből nem lehetett indítványozni, azt Fabó az ülnökök sorából indítványozta és vitte is többnyire keresztül. A bányakerületi egyházi utasítások kidolgozását is rábízták és ez volt e téren utolsó munkája. Agárd, ahol lelkészkedett, akkoriban szlovák nemzetiségű falu volt. (Forrás: Wikipédia)