Képaláírás: Fogarasi János

Ismertető szöveg: "Fogarasi nagy müve befejezését megérte, s ez szerencséje érdeme azért nem nagyobb. Érdeme az: hogy megfelelő erővel kezdett egy a legnagyobb erőfeszítésre méltó munkához, s hogy azt 26 évig kitartóan folytatta. Elmondhatja, hogy egy nap sem telt el tőle tétlenül e munkában. Nulla dies sine linea. Ez az igazi érdem. Mert hogy munkája tökéletes volna, még csak emberileg szólva is, azt sem ő, ritka szerénységében nem igényli magának, sem ily munkánál senki azt nem igényelhetné. Nemcsak azért nem, mert az ilynemű munkákról mondta Gőthe: So eine Arbeit wird eigentlich nie fertig (az ily fajta mű soha sem készül el tulajdonkép), mert a szókincs, anyagias alakilag, származtatási- és összehasonlitásilag kimeríthetetlen, hanem azért sem, mert a nyelvtudományban átalánosan elfogadott és közérvényüeknek elismert elvek nincsenek, s különböző, sőt ellenkező irányok vannak, melyek egyiránt jogosultak, s melyek mindenikének egyenlő érvényesítése fölülmúlja egy ember erejét s lehetetlen egy műben." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1874. 21. évf. 23. sz. junius 7.)

1827-ben került a királyi táblai jegyzők listájára és Szirmay Ádám mellett dolgozott, mint az ügyvédi iroda levéltárosa. Ügyvédi oklevelet 1829-ben szerzett. Ekkor még nem akart a tanítással felhagyni és a félárva Komáromy György földbirtokos tanítója lett az ő házukban ismerkedett meg Tretter Erzsébet társalkodónővel, akit 1834-ben feleségül vett. A Magyar Tudományos Akadémia 1838. szeptember 7-én választotta levelező, 1841. szeptember 3-án rendes tagjává. 1841. március 1-jén váltóügyvédi vizsgát tett és az új váltótörvényszéknél kezdett el dolgozni tanácsjegyzőként (1848. február végéig dolgozott itt). Ekkor István főherceg nádor titkára lett és előadó a nádori törvényszéknél. (Forrás: wikipedia)