Képaláírás: Névnapi köszöntő

Ismertető szöveg: "A ki a magyarok kulturhistoriáját megírja valaha, nem fogja mellőzhetni azt a kiváló szerepet, mely akkor e kultúra nélküli népnek jutott. Egy nemzet panasza sirt abban a kis száraz fában, melynek zengő keblére a czigány hajtá le fejét, az a panasz, melyet emberi hangon elárulni nem volt szabad. Az a rozzant hegedű tanította meg sírva vigadni a magyart. Ez fokozta a ki-kitörő szilaj kedvet s elkesitette nemesb érzelmekre és nagyobb tettekre, ez szelídítette meg a bánatot, szabad folyást engedvén neki, nehogy szétfeszítse a csordultig telt szivet. A czigány volt az, a ki nem hagyott el bennünket soha, nem volt túlkövetelő, ha bőségben úsztunk s ő érezte meg a ránk szakadó szűk és szomorú időket legjobban, és mégis ő volt az, a ki vigasztalt." (Forrás:Vasárnapi Ujság 1874. 21. évf. 51. sz. deczember 20.)