Képaláírás: Dalmady Győző

Ismertető szöveg: Dalmady Győző (Kolta, Komárom vármegye, 1836. február 11. - Budapest, 1916. június 30.) magyar jogász, költő, a 19. század utolsó évtizedeinek népszerű lírikusa. Lírájában a katolikus szellemű vallásosság lényeges szerepet töltött be a Kossuthot eszményítő hazafias érzés és a családi élet motívumai mellett. Tanulmányait 1846 és 1854 között a komáromi, tatai, esztergomi és pesti (bencés és piarista) gimnáziumokban, továbbá 1854 és 1857 között a pesti egyetem jogi karán végezte. Megtanult németül, franciául és angolul s már jogász korában sűrűn dolgozott a nevezetesebb szépirodalmi lapokba és évkönyvekbe. Az 1860. évi nemzeti mozgalmakban mint az ifjúság egyik vezére vett részt beszédekkel és költeményekkel a megyék visszaállításakor 1861. januárban Pest vármegye tiszteletbeli, áprilisban pedig valóságos aljegyzője lett, a megyék újabb feloszlatásakor pedig hazament atyjához, Csehibe, és 1862-ben befejezte ügyvédi vizsgáit. (A Nővilág című hetilapot 1863. július 1-jétől szeptember 30-áig ideiglenesen ő szerkesztette). A provizórium ideje alatt egy ideig Szirákon Degenfeld Lajos grófnak adott jogi és államtudományi leckéket, majd Pesten volt ügyvédi segéd, utóbb pedig ismét atyja házánál tartózkodott Csehiben, míg 1866-ban a pesti első hazai takarékpénztár titkára lett, főjegyzői címmel. Ugyanebben az évben a Kisfaludy Társaság is tagjául választotta. 1870-ben Pest megye főjegyzőjévé választották. 1872 és 1907 között árvaszéki elnök volt. Az irodalmi életben 1853-ban tűnt fel, ettől kezdve publikálta hazafias, Kossuthot eszményítő verseit, valamint műfordításait (Heine, Goethe, Béranger, Lamartine, Alfred de Musset, Victor Hugo, Robert Burns). Dalmady több jogi és árvaügyi cikket is irt a szaklapokba. 1905-ben mint közgyűlési elnök irányította a megyei ellenállást a Fejérváry-kormánnyal szemben. (Forrás: Wikipédia)