Képaláírás: Tóth Ede

Ismertető szöveg: Tóth Ede (Putnok, 1844. október 14. - Budapest, 1876. február 26.) kereskedősegéd, majd Lantos néven vándorszínész, költő és népszínműíró volt. Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak. Putnokon (Gömör vármegyében) született 1844. október 14-én. Apja szabómester volt, akinek 5 gyermeke volt. Gyenge testalkatú, törékeny egészségű, de szívós kitartású és élénk szellemű fiú volt. 1852-ben Iglóra került középiskolába. A gyenge bizonyítvány és a családi körülmények miatt apja kivette az iskolából, és kereskedői pályára küldte. Önéletrajzában így írt erről: "Az első csalódás akkor ért, mikor az iskola helyett a kereskedésbe küldöttek". Három évig volt Putnokon egy szatócsnál inas, majd 1860 őszén Pestre került segédnek. Rövidesen hazatért azzal, hogy szabadságot kapott. Beteg édesanyjának azonban bevallotta, hogy gyűlöli a kereskedő pályát, és tanulni szeretne. Édesanyja közbenjárására apja Sárospatakra küldte tanulni. Iskolatársai elnevezték költőnek, mert ekkor kezdett el verseket írni. Az iskola után beállt vándorszínésznek. 1871-ben feleségül vette Benedek Veronika színésznőt. A vándorszínészet, a nélkülözések, a kemény munka megtámadta amúgy is gyenge egészségét. Apja halála után visszatért Putnokra. 1873-ban itt született meg első jelentős műve: A falu rossza, melyet a putnoki emberekről mintázott. Ezzel a művével a Nemzeti Színház 100 aranyra hirdetett pályázatát megnyerte 1874-ben. Ez volt a fordulópont az életében. Tolonc című művével 1875-ben ismét elnyerte a Nemzeti Színház pályázatát és vele a 100 aranyat. Országosan ismert lett. 1876 januárjában a tüdőbaj kezdett elhatalmasodni rajta, február 26-án Pesten meghalt. (Forrás: Wikipédia)