Ismertető szöveg: Neufeld Samu nemcsak egyszerűen nyomdász volt, sokrétű közéleti és kultúrtevékenységet is folytatott, 1892-ben például ő indította el a "Galánta és vidéke" című társadalmi, szépirodalmi és közgazdasági hetilapot. Az első Csehszlovák Köztársaságban, a trianoni döntés okozta sokk után a régióbeli magyar értelmiség Neufeld Samu körül éledt újjá, tekintet nélkül arra, hogy zsidókról, katolikusokról, reformátusokról vagy evangélikusokról volt-e szó. Szépirodalmat, egyházi irodalmat és szakirodalmat is megjelentetett, kiadványai a Kaszinó, a gazdakörök könyvtárait gazdagították. A köréje gyűlt értelmiségiek kapcsolatot tartottak a Pozsonyi Magyar Ifjúsági Szövetséggel. Irodalmi előadásokra hívták az ottani irodalmárokat, az ő segítségükkel indították útjára 1919-ben a Mátyusföldi Lapokat. Neufeld Samu sikerei abban is rejlettek, hogy képes volt egészséges kockázatot is vállalni. Ha a könyvnyomtatás nem ment úgy, ahogyan szerette volna, akkor a "beszélő gépek&", a későbbi gramofonok eladásával próbálkozott, "fotográfiai műtermet" létesített, és úttörője volt a fényképek újságban való felhasználásának. Négy éven át, 1902 és 1905 közt adta ki a Galántai Naptárat, amelynek egy része mindig a város és környéke történetével foglalkozott. Az ő nyomdájából került ki az Új költők című antológia is, ami igazolja, hogy az irodalmat is pártolta. Nagyobb tervei is voltak, ám ezeket a közönség csekély érdeklődése miatt nem sikerült megvalósítania. (Forrás: ujszo.com)