Normál kép: copris_hispanus_2475.jpg   Méret: 770x547 Színmélység: 24bit Felbontás: 72dpi
Nagy kép: copris_hispanus_2475_nagykep.jpg   Méret: 1280x909 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Ismertető szöveg: Az orrszarvúbogár (Oryctes nasicornis) egy Európában és Észak-Afrikában is előforduló rovarfaj, jellegzetes megjelenésű bogár. Nevét a hímek feje tetején látható, ívelt kinövésről kapta. A hím és a nőstény orrszarvúbogarak között látványos eltérések mutatkoznak. Bár a két nem nagyjából azonos méretű (24-45 milliméter hosszúságúak), a hímek előtorának jóval markánsabb a dudorodása, és ahol a hímeknek "szarvuk" van, a nőstények homlokán csak kisebb púp díszlik. A szarvnak egyébként nincs különösebb szerepe: mérete rendszerint egyenesen arányos viselőjének termetével, így szerepe lehet a hímek közti hierarchia békés eldöntésében. Az orrszarvúbogarak alapszíne sötétbarna, bár a szárnyfedőkön találkozhatunk vörösesbarna árnyalattal. Az orrszarvúbogár xilofág állat, ami azt jelenti, hogy imágó állapotban fák - főleg tölgyek - nedveit szívogatja. De nem csak a kifejlett állat kötődik a tölgyesekhez. A meleg tavaszi napokon megjelenő imágók legfőbb feladata a szaporodás. A nappal inaktív, táplálkozással foglalatoskodó orrszarvú bogarak szürkület és sötétség idején kapnak szárnya, de meglehetősen gyenge repülők. Ekkor zajlik a párkeresés. A győztes hím megtermékenyíti nőstényt, majd hamarosan elpusztul. A nőstények akár őszig is elélhetnek. Petéiket leginkább korhadó fatörzsekbe, pusztuló rönkökbe rakják, de olykor komposztba is. A petékből kelnek ki a nagy, sárgásfehér, görbült testű lárvák, a pajorok. Az óriás tőrösdarázs (Megascolia flavifrons) elsősorban az orrszarvúbogarak pajorjaiba rakja petéit, és lárvái hordozóikat fogyasztva nőnek fel. Ezek az őket körülvevő korhadékkal táplálkoznak, ám mivel táplálékuk kevéssé tápláló, fejlődésük lassú: 2-4 éven keresztül rágják erős szájszervükkel a faanyagot, mire egy ősszel, úgy 10-12 centiméteres hosszt elérve a talajban üreget ásnak maguknak, és bebábozódnak. A meleg idők elérkeztével bújnak elő a kifejlett egyedek, melyek szárnyfedői ekkor még fehérek és lágyak, hogy megkeményedve újrakezdjék a ciklust. Bár a Természetvédelmi Világszövetség veszélyeztetett fajokat összegyűjtő Vörös Listáján nem szerepel, élőhelye folyamatos pusztítása miatt visszaszorulóban van élőhelye nagy részén. Magyarországon védett, eszmei értékét 10 000 forintban szabták meg. (Forrás: Wikipédia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page