Képaláírás: 2. A magyarok az ős hazában hallgatják a táltos regéit Attila birodalmáról

Ismertető szöveg: "A második képen már a magyarok őstörténelmét, szintén a mondák világába visszanyúlva még, tárgyalja a festő. A Volga partján nomádéletet élő magyaroknak egy ősz táltos regéli el Attila ősük mondáját s nagy tetteit, és szerzett birodalmát, melynek ők jogszerű örökösei. Az agg serkenti őket, hogy menjenek visszafoglalni ősi örökjüket. S mily élénk csoportozat a hallgatóké körülötte! mint jelképezi az ősmagyarok összes foglalkozásait: a sátor körül ülő Előd vezérben és fegyvereseiben a harczot, a halászok és baromtenyésztök csoportjaiban a nomádélet béke-munkáit. Csupa élet, csupa erő mindenikben." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1876. 23. évf. 1. sz. január 2.)

Faliképei mellett a maga korában kevésbé értékelték aktfestészetét, mely talán időtállóbb, mint "főművei". Mitológiai tárgyú aktképeinek (Bacchánsnők, Psyché, Fürdés után, stb.) állandó modellje rajongott nevelt lánya, Kornélia volt. Falfestészete már saját korában másodlagos, "akadémikus neoreneszánsz" művészetnek bizonyult. "Lotz festői képzelete az Olympus fényétől ittasodott meg. A görög-római istenek, hősök, démonok és allegorikus alakok népesítik be képeit. Pollák neoklasszicizmusa és Ybl Miklós neoreneszánsza volt az igazi háttere Lotz Károly rokonszellemű falfestményeinek" olvassuk a mai napig egyetlen, életművének szentelt monográfiában. (Forrás: Wikipédia)