Képaláírás: Jendrassik Jenő: Az élettani intézet igazgató-tanára

Ismertető szöveg: "Egyetemünk eddigi élettani intézete az állatgyógyintézetben bérelt szűk, s már ezért is alkalmatlan szállásban volt elhelyezve elhelyezve, mindebből pedig hiányos berendezése és elégtelen fölszerelése önként következett, miért még az orvosi hallgatóság számára sem felelhetett meg teljesen feladatának. Ez okból az intézet vezetője dr. Jendrassik Jenő tanár, már évek óta sürgette egy uj élettani intézet létesítését. Ezen sürgetések az egyetem orvosi kara részéről mindenkor pártoltattak, a különböző kormányok el is ismerték azok jogosultságát, s nem egy terv készült, melynek nyomán az égető szükségen segíteni kellett volna." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1876. 23. évf. 22. sz. május 28.)

Szakterülete elsősorban az izmok fiziológiája volt, az orvosi fizika mai kifejezéssel élve biofizika tudományának úttörő jelentőségű, első magyarországi művelőjeként és egyetemi tanáraként ismert. Behatóan tanulmányozta az izmok élettanát, s főként a bordaközi izmok összehangolt működését, kémiai-fizikai folyamatait és az izmok ingerelhetőségét, azaz az izomelektromosságot. Vizsgálatai során az izomműködést mágneses és elektromos folyamatok eredményeként értelmezte. Emellett foglalkozott a hallás és a látás fiziológiájával, több eljárást dolgozott ki a szemmozgás mérésére. Az 1870-es években Eötvös Loránddal együtt lefordította Hermann Ludwig von Helmholtz alapvető jelentőségű, szemészeti-élettani munkáját (Népszerű tudományos előadások, Budapest, 1874), s ennek során jelentősen hozzájárult a magyar élettani szaknyelv megalapozásához (az általa bevezetett kifejezések közül néhány: recehártya, sugárizom, ingerületi állapot). (Forrás: Wikipedia)