Képaláírás: Nyikolajevics Miklós orosz nagyherczeg indulása a déli hadsereghez

Ismertető szöveg: "A mi bátyja, Konstantin a tengerészeinél: az Miklós a szárazföldi hadseregnél. Ö mérnökkari tábornok és a czár főhadsegéde, főfelügyelője a műszaki osztálynak s az összes lovasságnak, főparancsnoka a testőrezredeknek s a pétervári kerület összes hadainak, elnöke a hadsereg szervezését intéző bizottságnak. Tehát-a legmagasabb katonai méltóságokat viseli-Első czime, a mérnökkari tábornokság egyenlő a táborszernagyi ranggal. 1856 febr. 6-án vette nőül Alexandra Petrov-nát, az oldenburgi herczeg legidősb leányát. Két fia van az első, szinte Miklós, most 20,.. az ifjabb, Péter 13 éves." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1876. 23. évf. 52. sz. deczember 24.)

Nyikolaj Nyikolajevics pályafutásának csúcspontját az 1877-78-as orosz-török háború jelentette, mikor őt nevezték ki a Duna mellett állomásozó seregek főparancsnokává, annak ellenére, hogy Nyikolaj nagyherceg hírhedten rossz stratégista volt. Az oroszok sorra vesztették el a csatákat Nyikolaj Nyikolajevics irányítása alatt, kiszorultak Ruméliából és sikertelenül ostromolták meg Plevent. Kudarcait látván a cár ugyan hivatalosan nem mozdította el pozíciójából, ám a tényleges irányítást kivette kezéből. Adrianopolisz bevétele és a San Stefanó-i béke a nagyherceg hírnevét erősítette, noha a háború végeztével számosan kritizálták őt, amiért Adrianopolisz megszerzése után nem kísérelte meg elfoglalni Konstantinápolyt. Szintén megvádolták azzal, hogy a kormányzati pénzeket nem a hadsereg számára, hanem magáncélokra használja fel. (Forrás: Wikipédia)