Képaláírás: Nero fáklyái.
Siemiradski festménye után.

Ismertető szöveg: Az "eleven fáklyák" ama keresztyén vértanuk, kik szurkos vászonba kötözve, magas póznákra erősítve, arra voltak kárhoztatva, hogy Nero és udvara gyönyörködtetésére felgyújtassanak s elevenen elégjenek a zsarnok imperátor aranyos háza előtt. Mély szimbolika jellemzi e képet. A meggyötrött keresztyének még szörnyű kínszenvedéseik között is a diadalmas elemet képezik, míg a császári söpredék elbízott ragyogásában és gőgjében is romlásra és kárhozatra van ítélve. Középütt az emelvényen hozzák a szerecsen rabszolgák a császár és neje hordszéket, melyet a megszelídített tigrisek arany-lánczczal megkötve kísérnek köröttük a lictorok rőzsekötegbe szúrt bárdjaikkal, a tógás senátorok és pánczélos lovagok, - hátul a lépcsőn az udvar fényes ragyogó tömege, míg az előtérben fél meztelen bacchansnők, rabszolgák, rózsakoszorús öreg kéjenczek szenvtelen vagy kíváncsi, itt-ott szánakozó arcza látszik. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1877. január 14.)