Képaláírás: Szófia a Vitos alatt (Bulgáriában).

Ismertető szöveg: Vracától délre az Iszker folyó mentében felfelé haladva Szófiába érünk. A bolgárok által "Szofijszko polje" néven nevezett síkságon a Vitos hegy aljában terül el e nevezetes város, mely a mütesszarif székhelye. A konstantinápoly-szerbiai útvonalba esvén, élénk forgalma és kereskedése van. A vasútvonal, mely Belgrád felé vonul Konstantinápolyból, Szófiát is érinti, a mi szintén nagyban fogja emelni a várost. De Szófia a legrégibb idők óta napjainkig hadászati szempontból is nevezetes helye Bolgáriának. Szófiának igen nevezetes múltja van. A rómaiak Serdicának, a szlávok Sedec, a byzantiak Triaditzának nevezték. A törökök 1378-ban foglalták el, Lala Sahin pasa parancsnoksága alatt. Régebben fontos fekvésénél fogva Szófia volt a ruméliai beglerbégnek székhelye, jelenleg azonban csak a hasonnevű kerület főhelye. A Vitos éjszakkeleti lejtője alatt elterülő várost két patak öntözi, melyek a Vitosból erednek s a városon át folynak az Iszkerbe. A patakok kőhidakkal vannak áthidalva. A városnak régebben 50,000 lakója volt, most alig van 25,000, mely számból 8000 esik a bolgárokra, ugyanannyi a törökökre, 5000 a zsidók száma és 100 idegen. Van a városnak élénk bazárja, melyen különösen nyers bőrök, durva posztó, gyapjú és posztó-, úgy szintén szüesmunkák képezik a fő kereskedelmi czikkeket. Szófia épületei között nevezetes a Szófia dsamiszi, a Bűjük dsamiszi, a nagy bolgár templom, a fürdő, néhány köz- és magánépület. Érdekes látványt nyújt a város vége felé fekvő janicsár-rom, mely 1826 óta, mely évben a janicsárok kiirtattak, pusztulásnak indult. E lőréses falak, a tágas udvarok, a czellaszerü szűk szobák a falban fölmeredő kéményhelyekkel a szemlélőt a múlt idők feletti elmerengésre késztetik. Szófiának egyik büszkesége a Vitos-hegy, melynek csúcsán rendesen már szeptemberben hókorona csillog. Gyakori és kellemes kirándulásokat szoktak tenni a városiak az aljában elterülő regényes vidékre. Ott időzésünk alatt Hochstetter bécsi geolog egy vezetővel megmászta a hegy csúcsát. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1877. márczius 4.)