Képaláírás: Szalay Ágoston.

Ismertető szöveg: Kéméndi Szalay Ágoston (Buda, 1811. október 24. - Budapest, 1877. május 5.) udvari tanácsos, királyi táblai tanácselnök, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
A jogi tanulmányokat a pesti egyetemen 1831-ben végezte, ahol Eötvös József báró és Gaál József voltak tanulótársai 1833-ban letette az ügyvédi vizsgát, és wadasi Jankovich Miklósnál jurátus volt nála kedvelte meg a régészetet. A történeti és régészeti érzék és munkakedv mintegy vele született és vele fejlődött élete végéig. Adatokat kezdett gyűjteni, becses okleveleket, magán leveleket, és a hazai ipar és művészet különféle tárgyait. Hazai régi irományokból, pecsétekből, pecsétnyomókból, gyűrűkből, képekből és egyéb hazai régiségekből igen jeles gyűjteményt szerzett, mely több ezer darabból áll. 1831-ben mint jogász ifjú barátjaival rézbe metszve kiadta Horvát Istvánnak arcképét, aki a diplomatikából tanára volt, úgy a két halotti beszédet, mint nyelvünk legrégibb írásbeli emlékét. 1833. október 8-tól 1841. november 10-ig fogalmazógyakornok volt a magyar királyi udvari kancelláriánál, 1841. november 10-től 1845. október 15-ig számfeletti, majd valóságos fogalmazó, 1843. április 20-tól szolgálattétel végett beosztva a fennállott császári és királyi államkonferenciához. 1845. október 15-től 1847. április 19-ig valóságos államtanácsosi tiszt, 1847. április 19-től magyar királyi udvari kancelláriai titkár és 1848-ban az akkori magyar királyi belügyminisztériumnál titkár. 1850-ben súlyos szembaja miatt ideiglenesen nyugalomba lépett ebből kigyógyulva 1854. szeptember 8-án Győr vármegyei törvényszéki elnök, 1860. február 28-tól 1861. március 29-ig országos törvényszéki elnök Sopronban, 1861. március 29-től 1863. november 5-ig váltótörvényszéki elnök és udvari tanácsos ugyancsak Sopronban, 1863. november 5-től 1870. június 28-ig váltótörvényszéki elnök Pesten, 1870. június 28-tól tanácselnök a magyar királyi táblánál. Roppant elfoglaltsága gátolták abban, hogy becses gyűjteményeit ő maga feldolgozhassa, noha e szándékról és reményről soha le nem mondott. A Magyar Tudományos Akadémia 1858. december 15-én levelező tagjának választotta hivatalos érdemeiért pedig a király udvari tanácsossá nevezte ki és 1873. november 25-én negyven éves szolgálata elismeréséül a Szent István-rend keresztjével ruházta fel. Meghalt 1877. május 5-én Budapesten. (Forrás: Wikipédia)