Képaláírás: Adriai képek: Gyümölcsáruló Canalezek.

Ismertető szöveg: A brennói leányok, e piacz állandó jelenségei - fénylenek - a tisztaságtól és az ékszerektől. A kissé kaczkiásan kötött tarka fejkendőtől a kivágott czipőig minden rendben van. A szoknyák csak fél lábszárig érnek s a tisztaharisnya igy látható. Az ujjak tele vannak gyűrűkkel, a nyak körül pompás arany gömbfüzér, formára és finom kivitelre nézve valódi spezialitás. Az arany fülbevaló majd gömb, majd kosárka, majd csillag, majd boglár-alaku a hajtűk, keresztek, csattok a bennszülött ötvösség valódi remekmüvei. Az ily leány nyakán hordozza vagyonát, hozományát, s ezt viseli mindig, épen úgy, mint a férfi a fegyverzetét. Valamennyi sugár, egyenes tartású alak, mely már kis korában megszokta a kosarat a fején hordozni s ebben valóságos virtuozitást kifejteni. E leányok egy mázsányi teherrel fejőkön, csevegve, könnyedén lépkednek s menés közben kötik harisnyáikat. Laknak pedig egy kis paradicsomban: oly völgyekben, a melyekből a dalmát ég hírhedt, csapkodó förgetege nem moshatta el az ősföldet, melyben azután a már délszaki jellegű növényvilág mesés bujaságot fejt ki, minek a nagyhírű canossai óriási Platán pár, az évre viritó Aloe élő bizonyítéka. E völgyekből kerül aztán az első és harmadtermésü füge mellett pompás szőlő, körtve, zöldség, tej-, vaj, túró, szóval minden, a mi konyhára kell. Az áruczikkeket szépfonásu kosarakban kirakják s a gyümölcs és zöldségfélét mérleggel mérik ki. Közbe-közbe jön-megyen a szénáruló canaleze, ki öszvér hátán szállítja zsákjait, a hegyi morlák, ki sajtot hozott. És hogy a kép teljes legyen, ott van rendesen a Borgo Ploce karavánházának s a Suttorina népe is. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1861. márczius 24.)