Képaláírás: Marabuk.

Ismertető szöveg: A marabu - a gázló madarak családjából - a Nilus völgyén mintegy a mi Dunánk mentén tanyázó gödényeket helyettesíti, legalább falánkságát tekintve, ez ártalmas halászmadár rokonául tekinthető, habár lábának szerkezete miatt egy egészen más osztályba van sorolva. Mint rajzunk is mutatja, rendesen csapatosan kóborolnak a folyók és mocsárok partjai körül, mintha a tiszai halászok fogásait sajátították volna el, s egyszerre kezdve mesterségük folytatásához, a sekélyesekben körülkerített halakból hatalmas vacsorákat csapnak maguknak. A hosszú zacskó, mely kopasz torkán lefityenve látható, a halász tarisznyájára emlékeztet, melyet az is ép igy nyakában szokott hordani, midőn a sekélyes vizben kosaraz ha a préda apró halakból áll, hogy el ne szalaszsza a jó alkalmat, gyorsan csak e zacskóba hajigálja az elfogottakat ha ellenben valami nagyobb pecsenyére tesz szert, ez esetben is jó szolgálatot tesz az neki, hogy t. i. elrejtve észrevétlenül félrevonulhasson irigy társai közül, kik talán gyomrából is készek volnának kivájni a jó falatot. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1877. november 11.)

Az afrikai marabu (Leptoptilos crumeniferus) a madarak osztályának a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gólyafélék (Ciconiidae) családjába tartozó faj.
Nevét az afrikai muszlim szentek arab nevéből kapta.
Afrikában a Szaharától délre él, egészen Dél-Afrikáig. Szavannák és mocsarak lakói, de az emberi településeket sem kerülik el.
Magassága 150 centiméter, szárnyfesztávolsága 320 centiméter, testtömege 9 kilogramm is lehet. Feje és nyaka kopasz, erős, ék alakú csőre és jellegzetes begyzacskója van. A begyzacskó vagy toroklebeny a nyaktól kiinduló, nagy kiterjedésű képződmény. Az orrlyukakkal összekötött légzsákoknak köszönhetően felfújható. A begyzacskó 40 centiméteres is lehet. (Forrás: Wikipédia)