|
Képaláírás: Napier Lord,
Az angol hadsereg fővezére.
Ismertető szöveg: Napier igazi katonacsalád ivadéka, mely az utóbbi negyven év alatt nem kevesebb, mint hét tábornokot, tengernagyot és diplomatát adott Angliának. Magdalai Napier Róbert lord ez idő szerint az indiai hadsereg parancsnoka, most 67 éves. Neve az abyssiniai hadjárat óta lett nevezetessé. Az indiai nyelvekben tökélesen jártas, a mi még inkább fokozza katonái ragaszkodását hozzá. Ritka elméleti ismereteit Indiában, Perzsiában és Khinában szerzett katonai tapasztalatokkal párositá.
Mint 27 éves ifjú lépett a kelet-indiai hadseregbe, hol tizennyolcz éven át volt
a mérnökkar tagja. 1842-ben széles körökben keltett figyelmet kaszárnyák, kórházak,
egyéb katonai épületek létesítésével, melyek mintaképül szolgálnak ma is czélszerüség és kényelem tekintetében. 1845-ben a műszaki karból a tulajdonképi
harczi pályára lépett, s részt vett a shik-háboruban, hol két lovát lőtték ki alóla. 1848-ban a mooltoni fölkelés alkalmával ő volt a működő sereg mérnökkari főnöke, mely alkalommal nehéz sebet is kapott. A lázadás leverése és Pendsab (öt folyó) bekeblezése után e tartomány közmunka ügyének élére állt, s utak, csatornák készíttetése, s más középitkezések által az addig elmaradt tartomány bámulatos
fejlődésnek indult.
Midőn 1857-ben azindiai nagy forradalom kitört, Napier, akkor ezredes, betegsége
miatt Angliában volt, de azonnal állomására sietett s mint táborkari főnök osztatott
be a hadseregbe, melynél annyira kitüntette magát, hogy a Bath-rend lovagjának
neveztetett ki. Ujabb sebéből föl épülvén, dandárnoki ranggal mérnökkari főnök lett lord Clyde seregében, hol ő vezette Luknov ellen a legteljesebb sikerrel koronázott ostrom-munkálatokat.
1861-ben a Khina ellen indított két hadosztály egyikének is ő volt vezére. Mint ilyen bevette a Takov-erődöt, miért is vezérőrnagynak neveztetett ki.
Indiába visszatérte után a főkormánytanács tagja lett, majd 1865-ben altábornagy
és a bombayi hadsereg főparancsnoka.
1867-68-ban az abyssziniai expedicziónak volt vezére.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1878. április 7.)
|
