Képaláírás: A miskolczi vész: A Peczepart a Veres-hidtól keletre.

Ismertető szöveg: A veres hidról keletre eső meder tele van romokkal, melyeket az áradat sodort oda, hordók, bútorok, házi és gazdasági eszközök kerülnek ki a fölásott törmelék alól. A malom fala el van mosva, a tető mintegy a levegőben látszik függeni, minden támaszték nélkül. A patak kőpartja félig be van iszapolva, az össze-vissza hányt gerendák halmazán kiterigetve az összeázott ruha, s a háttérben tővel-hegygyel össze-vizsza hányva kerítés, háztető, gerenda, szalmazsup s minden képzelhető, a mit az áradat magával sodort és itt lerakott.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1878. szeptember 22.)

Miskolc a Szinva patak és a Sajó folyó vízgyűjtő területére épült. A vízbőség fontos szerepet játszott a város fejlődésében, de nagy esőzések alkalmával mindig veszélyessé vált a víz közelsége. Komoly, pusztító árvizekről az 1691-es, 1788-as, 1813-as, 1845-ös, és 1853-as évekből is maradtak fenn jegyzőkönyvek, feljegyzések, újságcikkek, de a város életében legnagyobb és legtöbb emberáldozattal járó áradás azonban az 1878-as volt, amely mai napig mint a "nagy árvíz" maradt meg az emberek emlékezetében. Ez egyben a 19. századi Magyarország legtöbb halottat követelő árvize is volt.
(Forrás: Wikipédia)