Képaláírás: Miskolczi vész: A "Toronyalja". (Szinay I. fényképe után.)

Ismertető szöveg: Mai képünk a miskolczi u. n. "toronyalját" mutatja, mely a pinczés, szőlős, bokros "Avas" hegy tövében, a régi református templom s ákáczos temetője árnyában, Palóczy és Szemere sírjainak mintegy oltalma alatt terül el. Képünk egy nagy fénykép másolata.
A "toronyalja" veszedelmét nyilván a papmalom okozta, melyen az árdagasztó torlaszok képződtek.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1878. szeptember 22.)

Miskolc a Szinva patak és a Sajó folyó vízgyűjtő területére épült. A vízbőség fontos szerepet játszott a város fejlődésében, de nagy esőzések alkalmával mindig veszélyessé vált a víz közelsége. Komoly, pusztító árvizekről az 1691-es, 1788-as, 1813-as, 1845-ös, és 1853-as évekből is maradtak fenn jegyzőkönyvek, feljegyzések, újságcikkek, de a város életében legnagyobb és legtöbb emberáldozattal járó áradás azonban az 1878-as volt, amely mai napig mint a "nagy árvíz" maradt meg az emberek emlékezetében. Ez egyben a 19. századi Magyarország legtöbb halottat követelő árvize is volt.
(Forrás: Wikipédia)