Képaláírás: Soldosné Luiza

Ismertető szöveg: "Soldosnénak az uj intézetben uj korszaka nyílott. A népszínművek egyedül nem töltötték volna be a repertoárt, a népdrámákban nem nyilt volna Soldosnénak olyan tere, hol tehetségét a legelőnyösebben érvényesitheti. S a tömegek ízlésében mutatkozó áramlat fölszinre hozta az operetteket. Az Ördög párnája, Kényes Bertók, Toloncz, Sárga csikó, Veres hajú, Piros bugyelláris s a népszínház többi népszínműi újdonságai kisebb-nagyobb sikereik nagy 'részét köszönhetik neki s a régibb színmüveknek is megadta mindig az érdeket, művészi tevékenységének súlypontja azonban mindinkább az operettere esett." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1879. 26. évf. 1. sz. január 5.)

Utoljára 1923-ban lépett színpadra a Városi Színházban, a Népszínház nyugdíjasai tiszteletére rendezett ünnepségen, de itt nem énekelt. A filmezéstől idegenkedett, zavarta a hangnélküliség, az erőteljes maszkírozás, a mozdulatok groteszksége. Visszavonulását követően egyszer mégis kamera elé állt. 73 éves korában az Országos Színészegyesület örökös tagjává avatta. Tulajdonképpen 1914-től visszavonultan élt, nővérével, majdan Manci nevű kis unokájával, balatonfüredi házát eladva, az ún. "Szelényi"-házban levő lakásában. Agyára húzódó betegsége egyre erősödött, szervezete legyengült, többnyire a lakásában élt. 1925. szeptember 25-én ünnepelte meg a 75. születésnapját, cigányzenekar adott szerenádot, ám a nagyasszony hamar elfáradt, s visszavonult. Ablakából hosszan nézte egykori színházát. Egy végzetes tüdőgyulladás vette le végleg a lábáról, amiből fölépült ugyan, de ágyhoz kötötten élt attól fogva haláláig. 1926. január 18-án, 76 éves korában hunyt el a színész "Nagyasszony" tüdőgyulladásban. Örök nyugalomra helyezték 1926. január 20-án délután 3 órakor a Kerepesi temetőben. (Forrás: Wikipédia)