Képaláírás: Zsedényi Ede

Ismertető szöveg: "Különben ő a vagyont nem magának gyűjtötte frugális élete, szigorú spártai jelleme, nagyon keveset kivánt nemcsak a sybarita élvekből, de még a kényelem közönséges követelményeiből sem tulságig egyszerű és költségtelen ruhában, szegényes külsővel, fénytelen háztartással szaporította évről évre növekedő vagyonát. Családjának sem, - mert végig nőtlen maradt s egyenes utódok nem vártak dús örökséget tőle. De hogy nem volt a pénzt a pénzért vakon szerető zsugori, nagyszerű áldozatokkal bizonyította be már életében. Nem egyszeri fellobbanással, hanem évről évre rendszerint mint a tiszai enyházkerület felügyelője (világi elnöke) előbb, majd mint a magyarországi evang. egyház egyetemes főfelügyelője, minden évi gyűlésen azzal fejezte be, a protestáns érdekekért buzgó elnöki beszédét, hogy most két, majd négy, most tiz, majd húsz ezer forint alapítványt tett le, a kerület asztalára, mindig az egyház és iskola azon idő szerint legégetőbb szükségeinek egyhitésére vagy fedezésére szánva papi és tanítói gyámintézeteknek, szegény tanítók segélypénztárának,egyes közép vagy felső tanintézeteknek,szegény egyházaknak stb." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1879. 26. évf. 8. sz. február 23.)

Batthyány Lajos perének 1849. augusztus 16-án kezdődött főtárgyalásán Zsedényi a volt miniszterelnök mellett tanúskodott, ám - hiába ismerték őt a császárhoz lojális, tehát Batthyány mellett nem elfogult emberként -, ez nem változtatott az ítéleten. Josip Jelačić szereplése és a kamarilla ármánykodásai azonban csakhamar kiábrándították őt az udvari pártba vetett hitéből és visszavonulásra késztették. Az eseményeket akkor is, később is figyelemmel kísérte, a protestánsok autonómiája érdekében jelentős tevékenységet fejtett ki. A tiszai evangélikus egyházkerület késmárki gyűlésén erélyesen tiltakozott az 1859-es protestáns pátens ellen, amely fellépéséért az abszolút hatalom törvény elé állította és több havi fogságra ítélte. (Forrás:wikipédia)