Képaláírás: Vahot Imre

Ismertető szöveg: "Vahot Imre életpályája lassanként lefelé kezde hanyatlani. Élete évről évre mind inkább hasonlított ahhoz, a mit elzüllött életnek szoktak nevezni. Szerencsétlen vállalatok, s talán szerencsétlen társaság is, az egykor virágzó helyzetű s társadalmilag is emelkedett férfiút anyagilag és szellemileg sülyedő helyzetbe sodorták. Neve, alakja majdnem egészen eltűnt az irodalmi körökből, sőt utóbb a nyilvánosság egész szinteréről, ugy hogy már csak bujdosókép élt Budapesten s alig volt látható. Megkisérlette a vidéken körutazások, - zene és szavalati estélyek -, a fővárosban problematikus irodalmi vállalatok által még egyszer helyreállítani irodalmi hitelét s fölemelkedni anyagi nyomott helyzetéből. Sikeretlenül." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1879. 26. évf. 9. sz. márczius 2.)

Ezután egészen az irodalomnak szentelte magát. 1842-1843-ban kiadója volt az Országgyűlési Almanachnak. 1844-től szerkesztette a Regélő Pesti Divatlapot, melynek kiadását Pesti Divatlap címen folytatta 1844. július 6-tól 1848. június 25-ig. Felismerte Petőfi Sándor tehetségét, és egy évig segédszerkesztőként alkalmazta, később azonban szembefordult vele, sőt a szabadságharc idején - egy névtelen hírlapi cikkben - durván megtámadta. Számos irodalmi vitája volt, 1845-ben még párbajt is vívott a Honderű szerkesztőjével. E mellett 1846-ban Magyar föld és népei címmel folyóiratot adott ki. 1849 elején, midőn a császári sereg Budapestre bevonult, a többek közt Vahotot is elfogták, majd rövid időre bebörtönözték. Az 1856. év elején a Budapesti Visszhang mellé szegődött segédszerkesztőnek. 1857. január 11-től 1862. szeptember 30-ig a Napkelet c. hetilapot szerkesztette. (Forrás:wikipédia)