Képaláírás: Báró Wenckheim Béla

Ismertető szöveg: "Az idők fordultak. Neki is menekülni kellett. Száműzetéséből, évek múlva, megkegyelmeztetés utján tért vissza. Az alkotmány helyreállításáig csak a társadalmi téren, gazdasági egyesületek, sport, kaszinó stb. által lehetvén működni, ő is itt fejtette ki buzgó tevékenységét. 1860-ban rövid időre, a Vay-kormány alatt, s 1865-ben ismét elfoglalta régi főispáni székét Békésmegyében. 1867-ben pedig az Andrássy-miniszteriumban a belügyi tárczát vette át, a mire a megyei élet s átalában a közigazgatás minden ágában való jártassága oly kiválóan alkalmassá tette. De már két év múlva, súlyos vesebaja egy-időre visszavonulásra kényszerité. 1871-ben, gr. Festetich György visszalépésével, a belügyinél kevésbbé terhes udvari miniszterségre - a király oldala mellé - helyeztetett át, s ez állást töltötte be az egymásután következő Lónyay-, Szlávy-, Bittó-miniszteriumokban, mig ez utóbbiról a Tisza-miniszteriumra átmenetül szolgáló kormánynak ő adta nevét, az elnökség mellett a felség személye melletti tárczát is megtartván." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1879. 26. évf. 28. sz. julius 13.)

1848-ban az új magyar kormány Békés vármegye főispánjává nevezte ki és ugyanezen időben István főherceg nádornak is udvarmestere lett. A szabadságharcban részt vett és emiatt menekülnie kellett és amikor amnesztia útján hazakerült, 1860-ban kezdett újra szerepelni. 1865-ben megint békési főispán lett, majd a kiegyezés után, 1867. február 20-tól 1869. október 21-ig gróf Andrássy Gyula kormányában belügyminiszter. Vesebaja miatt két év múltán visszavonult, és csak 1871. május 19-től vállalta el a király személye körüli miniszterséget, amelyet a Lónyay-, Szlávy- és Bittó-kormányokban is megtartott, egészen 1879. június 7-ig. 1875. március 2. és október 20. között, a fúzió ideje alatt miniszterelnöki tisztséget is betöltött. Kormányában Tisza Kálmán volt a belügyminiszter. 1878. október 11. és 1878. december 5. között belügyminiszter volt. (Forrás: Wikipédia)