Képaláírás: Dr. Machik Béla

Ismertető szöveg: "1866 közepén a kholera kiütvén, a katonai kórházban alkalmaztatott mint főorvos, s kiváló fáradozásaiért a felség a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. A járvány Pesten megszűnvén, Trencsén-megye vágbeszterczei járásába sietett, mint főorvos a járvány ellen működendő mi majdnem végzetes lett reá, a mennyiben maga is kholerába esett. Az 1866/7-ik tanévben mint tanársegéd működött a pesti belgyógyászati koródán s mint ilyen hivatott meg, fényes föltételek mellett, a bécsi tébolydai igazgatóság ajánlatára, melynek az ő kitűnő képességeit megismerni alkalma nyilt, a szerencsétlen Sarolta császárné mellé orvosul Miramaréba." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1879. 26. évf. 31. sz. augusztus 3.)

Azután tudományszomja Berlinbe vitte, ahol Virchow, Greisinger, Freirichs, Graefe és Du Bois-Reymond hallgatása és intézeteikben való dolgozás által kivánta belgyógyászati tudásának az egzakt természettani alapot megadni. Du Bois-Reymond intézetében keletkezett eszméje, mely élete végéig foglalkoztatta, de melyet nagy elfoglaltsága miatt ki nem dolgozhatott annyira, hogy vele a tudós világ előtt fölléphetett volna, hogy ti. a szervi villamos áramok biztos kimutatása által az emberi testben a kórok megállapításának új aeráját derítse föl. (Forrás: Wikipédia)