Képaláírás: Báró Mednyánszky László

Ismertető szöveg: "Hadi törvényszék elé állították. Az volt ellene a vád, hogy az ő magatartásának tulajdonitható csupán, hogy a vár négy hétig állott ellent az ostromló seregnek, megakadályozván azt abban, hogy a Komáromot ostromló hadak erősítésére siessen s ez által közvetve előidézvén azt is, hogy az osztrák sereg Komáromot többé nem is birta bevenni. Mednyánszky büszke volt e vádra. Vasra verve állt a haditörvényszék előtt, de bátran, megtöretlenül. A várőrség egyéb, szintén Pozsonyba vitt tisztjei az egy Gruber kivételével mind kitisztázták magokat az ő rovására, s ő nyugodtan vállalt magára mindent. Többszöri vallatása alkalmával kijelenté, hogy a várat, ha ő a parancsnok, utolsó emberig védelmezte volna, mert erre őt az adott eskü szentsége, az ügy igazságának érzete, s hazája iránti kötelessége kényszeritette volna. Méltóságteljes viseletével, s egyenes nyilt feleleteivel itélö biráit bámulásra ragadta." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1879. 26. évf. 47. sz. november 23.)

Barbizonban Paál László társaságában festett. 1880-tól Bécsben és Beckón élt, felváltva. 1888-ban Budapesten aranyérmet kapott. 1888-1892 között Párizsban élt. Tájfestészete a barbizoni felfogásból indult, de örökös vándorlása során a természet alapos ismeretéből festői igényessége rendkívüli erejű műveket alkotott. A század vége felé az élet legszélső végein élők felé fordult. Képein rendkívüli lelki mélységben ábrázolja a magányt, a kiszolgáltatottságot. Kritikusait is megdöbbentette a borzongató realitás, ahogy a születéstől már végleg nyomorra ítélt embereket bemutatja. Három fő csoportja van műveinek a műfajok szempontjából: tájképek, csavargóképek és katonaábrázolások. (Forrás:Wikipédia)