Képaláírás: Bikaviadali jelenet Madridban

Ismertető szöveg: "Valóban csodálkozni lehet, hogyan történhetik az, hogy egy barbárkori vad szokás, a hol állatkínzás mellett emberélet forog koczkán, miként lehet nemzeti kedvtöltés s épen egy oly nemzetnél, mely sokáig állt az európai czivilizáczió élén s keresztény erkölcseiről nevezetes. Nehéz ezt megmagyarázni mint megmagyarázhatatlan oly jelenséget kell tekinteni, a minő nem egy van a népek történetében. Azt hiszszük, más nemzetnek is van oly szokása, melytől a spanyol, mint barbár jellegütői, irtóznék miért ne lehetne tehát neki is olyan, a mit a többi nemzet tekint embertelennek. Az uj spanyol királyné tiszteletére rendezett viadalon tizenkét válogatott bika küzdött meg a porondon. Egyik keresztül is ugrott a korláton, mely a közönséget az arénától elválasztja, s a levegőbe röpített egy csendőrt. Hogy mit szóltak ehhez a királyi menyasszony idegei, arról még hallgat a krónika. Annyi azonban áll, hogy Spanyolország királynéjának, ha kedves úrnője kivan lenni népének, edzenie kellend idegeit népe fölfogásához s örömét találnia abban, a mitől eleinte borzad." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1879. 26. évf. 49. sz. deczember 7.)

A bikával való küzdelem már a görögöknél megjelent (már Krétán is nagyon korán találkozunk a bikakultusszal), később a rómaiaknál is, ahol a legnépszerűbb szórakozási formát jelentették a gladiátorok véres viaskodásai egyrészt egymással, másrészt állatokkal, például bikákkal. Spanyolországban a mór uralom alatt a harcosok edzésként bikákkal küzdöttek lóhátról. A bikaviadal Spanyolországon kívül Portugáliában, Dél-Franciaországban és Latin-Amerika több országában (Mexikó, Kolumbia, Venezuela, Peru) is hatalmas népszerűségnek örvend. A középkorban a spanyoloknál a bikaviadal éppen olyan lovagjáték volt, mint a torna Cid Campeador például kitűnő bikaviador hírében állt. (Forrás:wikipedia)