Képaláírás: Lengyel lakodalmi menet Krakkó vidékén. - Kossak Gyula festménye után.

Ismertető szöveg: Éjszak-Európa francziái, a mint régebben a lengyeleket nevezték, állami önállóságuk elvesztése daczára igen sok ősi jelleget megőriztek még s különösen Orosz-Lengyelországban, hol az elnyomatás következtében egyenesen utalva vannak nemzeti szokásaik tísztelésére. Nyugot-Európában, néhány a világforgalomtól távol eső hegyi vidéken kivül, még a népek sajátságaira nézve oly fontos szertartásoknál is alig lehet vonzó érdekes jeleneteket látni, Lengyelországban e festői vonások még gyakoriak. Ilyet örökített meg Kossak Gyula festő általunk bemutatott képében, mely természet után mutatja be a lengyel lakadalom sajátságait. Ha az egy katona nem volna a társaságban, az egészet tisztán eredeti lengyel typusz alkotná, melyet még a játszó kutyák s élénk csikó is összhangzatosan egészít ki. A bokrétával gazdagon megrakott vőfély, a csinosan kiöltözött nyoszolyó leányok s hátul a zenészek (majd azt mondtuk czigányok) egész kis csoportozatot alkotnak, mely eltérő sajátságai daczára annyira hasonlít a mi falusi lakadalmainkhoz, habár oly kitörő jókedv nem is mutatkozik nálok. E kitörő kedv hiánya még feltűnőbb, midőn látjuk, hogy az egész társaság sör- és pálinkamérés előtt állott meg s a vutki még az asszonyok és leányok között is sorban jár. De hát Inában még társas mulatságaiban is "busul a lengyel"... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1880. junius 6.)