Képaláírás: Shakespeare a törvényszék előtt. - Schrader Gyula festménye után.

Ismertető szöveg: Sir Thomas Lucynek szép vadaskertje volt Stratford mellett. Bár egykorúak nem tudatják velünk, milyen volt az a hires park, de tekintve Lucy jólétét, földbirtokának nagy kiterjedését, a park is beillett volna egy kis jószágnak. Vadak bőségesen voltak benne, nem ugy mint a mai Angliában, hol importált rókák után vadász az uri társaság. Akkor még a vadászat is izgatóbb volt. Nem Lancaster-fegyver vont csövéből lőtt a vadász a reá rohanó vadra, hanem egyszerű kovás muskétára bízta a vad, meg a saját életét. Ha a puska csütörtököt mondott, helyt kellett állni a vadászkéssel s megbirkózni a fenevaddal.
No de Lucy kertjében nem voltak fenevadak. Karcsú őzek, koronás szarvasok, gyorslábú rókák népesítek be az árnyas ligetet s nagy vendégség idején harsant föl benne a vadásztrombita.
Persze, hogy a stratfordi ifjúság álmainak tárgya volt e kert, mióta csak megvolt, s így 1585-ben is, mikor Shakespeare Vilmos volt a stratfordon-avon-i ifjúság egyik kiváló tagja.
Bár dolgozott egész nap, hogy kenyerét megkereshesse, azért mindig szakított magának időt a nemes sportra is, mert hisz akkor a közmulatságok kivétel nélkül olyanok voltak, minők ma a "sport" fogalom alá esnek.
Egy szép napon erőt vett a társaságon a vágy, ezt követte az akarat, melynek nyomában járt a tett. Hopp! Egy ugrással tulvoltak a sövényen, benn a Lucy Tamás uram vadaskertjében. Nem puskával, mert hisz hol vettek volna ők, szegény polgári ördögök, puskát, hanem ijjal estek neki a kert vadjainak. Csupa öröm volt nézni, hogy űzték ők maguk, vadászkutyák hijján, a kert négylábú népességet. Siker is koronázta fáradságukat. Szegény őz esett áldozatul Shakespeare Vilmos íjjának - egy erdőkerülő személyében föltünt a bosszú álló igazság.
Hiába volt minden kérés, könyörgés, fenyegetés a kötelességtudó kerülő bevitte Vilmost Lucy Tamáshoz, hogy mondjon rája ítéletet.
E jelenetet ábrázolja képünk, a mint a Lucy-család épen ebéd közben, törvényt ül a szerencsés vadász fölött.
Shakespearet galléránál fogva tartja a boglyas erdővéd Lucy Tamás s udvari papja mérges arczal tekintenek reá, kit az egész dolog nem látszik különösen megilletni. Atyja karszéke mögött áll Lucy leánya, látszólagos érdekeltséggel tekint hol az ifjura, hol a földön fekvő bűnjelre, az elejtett őzre. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1880. junius 6.)