Képaláírás: Sok hűhó semmiért.

Ismertető szöveg: Francziaországra a nagy forradalom utáni időkben különös világ következett, melyben igazán meg-elevenülni látszott az ismert franczia közmondás, hogy "a fenségest a nevetségestől csak egy lépés választja el".
A nyárspolgárság kerekedett felül, s midőn eltörülte a gyűlölt arisztokracziát, majmolni kezdte annak minden rossz tulajdonát. A becsületes munkában megkérgesedett kezek selyemcsipkéből kandikáltak elő, mintha szegyeinek az előbbi becsületes munka nyomait. Az előbb szerény igényű polgárasszony hosszú uszálylyal söprötte maga után az utczát, mely uszály miatt járni sem tudott. Magára akgatta a félvilág ékszereit, mert mutogatni akarta s hivaloghatott velők. Kertjében versaillesi módon ékítményeket alkalmazott, de azokhoz hozzá dörgölőzött a legelő borjú.
Egy szóval a franczia uj társadalom fölkapot gazdagabb köreiben megvolt a lerombolt réginek a legtöbb rossz tulajdona, sőt bűne, csakhogy a régi kellem és izlés helyett félszegséggel, ügyetlenséggel, sőt sokszor otrombasággal párosult, - a mi mindenütt elő szokott fordulni, a hol az emberek megszokott tisztes körükből kiragadtatva magokat, előkelőbb körök szokásait, életmódját, mulatságait, fényűzését utánozzák s előkelő lenézéssel tekintenek előbbi életmódjukra s azokra az "elmaradott" társaikra, kik azután is megmaradtak igénytelen polgároknak, mikor már módjukban lenne urat játszaniok.
Ennek a kornak egy ily fölcseperedett nagyurhatnám, feszítő csoportját mutatja be képünk, mely egy kiváló festő műve. Az emberek oly feszesek, kinyaltak, cziczomásak, akár a spanyol grandok, de bármi kis csekélység elég, hogy elfeledtesse velők a rosszul betanult szerepet. Kis ölebecskéjük - mely, ugy tetszik, az ő természetüket sajátította el - belepocskol a művészi kivitelű vizmedenczébe, s kész a soha ilyet nem látott publikumban a nagy esemény iránti érdeklődés, mely napokra szóló tárgyat fog szolgáltatni az - előkelő társaságnak. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1880. junius 13.)