Képaláírás: Iparművészeti tárgyak a Keletről.

Ismertető szöveg: A Kelet művészete minden korban diszitö vala, A szobrászat, a festés művei nem váltak önczéllá, hanem mindig valami tárgynak ékességéül szolgáltak. Epén azért a keleti ember soha nem rontja el a tárgyat, melyet diszit soha sem jut eszébe, hogy egy tányérnak, egy szőnyegnek, vagy szoba falának felületét látszólag megszüntesse, perspektivailag a valónak látszatát fölkeltő tárgyak ábrázolása által.
Képéinken iparkodtunk oly tárgyakat bemutatni olvasóinknak, melyek legalább némi fogalmat adhatnak a keleti művészek fantáziájának gazdagságáról, rajzolásuk jellemző voltáról, finom érzésökről kecsesség és pikánsság iránt. Alig képzelhetünk a modern ízlésnek megfelelőbb tárgyat, mint a könnyű, nyúlánk lótuszvirágot, lágy hajlásaival, melyet a természet legpontosabb megfigyelésével mintázott meg a japáni művész és föl tudott használni gyertya-tartóul a nélkül, hogy a növény bármely részét eltorzította volna. Modern génre festő büszke lehet, ha ugy eltalálja egy-egy alak mozgását és jellemző vonásait, mint az Hoksay tanítványának sikerült a sétáló asszonykáknál. A birmai fegyverek fogalmat adnak arról, hogyan olvad össze hátsó Indiában Khina és India iparművészete. A perzsa és indiai díszedények mutatják, hogy a Kelet munkásai nemes egyszerűségben tudnak versenyezni akár a klasszikus időkéivel. A khinai és japáni tárgyak csoportja, melyet Jules Jacquemart, a modern illusztrátorok nagymestere, tűjével karczolt, mutatja, hogy ezen tárgyak mi festőién illenek össze még a véletlen által rendezve is. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1880. szeptember 5.)