Képaláírás: Trangous Lajos. (1855.)

Ismertető szöveg: Lajos, az ifjabbik testvér, 1786-ban született Iglón. Mikor a franczia hadjárat idején 1809-ben a magyar nemes családok fiai is a zászlók alá siettek, bátyjának kellett volna beállania, de az élénk természetű Lajos, kinek különben is hajlama volt a hadi pályára, testvérét szívesen váltotta föl. A drezdai csatában 1813-ban már mint főhadnagy vezényelte csapatját itt azonban egy ágyúgolyó elszakította jobb karját.
A mint sebesült karját nyomogatta: a csonka kar egészen váratlanul elválva az izmoktól, lába elé esett. Erre aztán rövid időre teljesen fölgyógyult s majdnem hetven éves kort ért.
Egészsége helyreálltával fölvilágosult éber szelleme a tétlenséget kínzónak találván, hajlamát követve, a vaskohászatba vágó müveket kezdte szenvedélylyel tanulmányozni. Az Igló és Dobsina közt fekvő Palczmann-féle vaskohót néhány évre kibérelte. Vállalata sikerülvén, terjedelmesebb bérletekbe vágott s a mellett, hogy maga is vagyonos emberré lett, igen üdvösen hatott a környékbeli vasiparra, a mennyiben az általa behozott czélszerü újításokat más vaskohók is előnyösen utánozták. Utóbb Krompach szepesi város területén vásárolt egy telepet, hol 180,000 frtnyi beruházással vasöntőgyárt állított föl, mely rövid idő múlva a legvirágzóbb vállalattá fejlődött. A vasipar Felső-Magyarországon e csonkakezü főhadnagynak rendkívül sokat köszönhet.
Az 1848-ki változásokat örömmel üdvözölte s mint a felső-magyarországi bányászati viszonyok alapos ismerője, az első magyar pénzügyi minisztérium bányászati ügyosztályában osztálytanácsosi hivatalt is vállalt.
1855 aug. 15-én derült kedélylyel távozott Iglóból, hogy krompachi gyárát megtekintse. Itt hirtelen rosszul lett s augusztus 17-én már ki is teritették. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1880. augusztus 12.)