Képaláírás: Barthelémy Saint-Hilaire, francia külügyminiszter.

Ismertető szöveg: Barthelémy Saint-Hilaire 1805. aug. 19-én született Parisban. A legjelesebb franczia tudósok egyike. Tanulmányai befejeztével a pénzügyminisztériumban vállalt hivatalt, egyúttal azonban a hírlapírással is foglalkozott, 1827-30 között dolgozótársa volt a "Globe", majd a "National", "Constitutionnel" stb. hírlapoknak. 1830-ban ő is aláirta a sajtó képviselőinek tiltakozását ama rendszabályok ellen, melyek a sajtót megszorítani akarták 1833 óta azonban csaknem kizárólag tudományokkal foglalkozott. Lefordította Aristotelesnek több munkáját s 1838-ban a görög és latin nyelvészet tanára lett a Collége de France-ban, hol kitűnő hellenista hírnevét szerezte meg magának.
A kormánykörökkel 1840-ben jutott először bensőbb érintkezésbe, midőn is az akkori közoktatásügyi miniszter, Victor Cousin osztályfőnöknek hivta meg. A februári forradalom után az ideiglenes kormány titkári hivatalának volt főnöke, s a Seine-et-Oise departement részéről az alkotmányozó gyűlés, majd a törvényhozó testület tagja, hol a mérsékeltebbekhez tartozott s a közoktatásügyi bizottságnak tagja, majd elnöke lett. 1848 nov. 25-én bevádolta Cavaignac tábornokot a nemzetgyűlésen, hogy ez nem tett elegendő óvintézkedéseket a júniusi fölkelés ellen s midőn ez kitört, nem lépett föl elég erélylyel elnyomására.
Politikai nézetére nézve a balközéphez tartozott s 1851-ben ellene szavazott az alkotmány revíziójának, s nagy fölháborodással tiltakozott az államcsíny ellen, mire elfogták s rövid időre el is csukták. De ő azért mégis megtagadta az esküt az 1852. június 14-ki napóleoni alkotmányra s teljesen visszavonult a közélettől. Annál nagyobb szorgalommal fordult tudományos tanulmányai felé, belemélyedt az ó-hindu nyelvészetbe s nagy előszeretettel foglalkozott a szanszkrit nyelvvel.
Irodalmi müvei nagybecsüek s roppant tanulmányra mutatnak. Aristoteles Politikája, Logikája, Poétikája, Psychologiája, Ethikája, Meteorológiája, Physikája és az Égről irt könyve,melyeket kitűnően fordított le, halhatatlan emléket biztosítanak számára a franczia irodalomban. Aristoteles logikájáról önálló tudományos értekezést is irt két kötetben, s "Premiere mémoire sur la Sankbya" czimü 8 kötetes könyve, "Mémoires de l'Académia des sciences morales et politiques" továbbá a Védákról, a Buddhismusról, Buddháról és vallásáról, Mahomedről és a Koránról írott müvei elsőrangú tudóssá emelik.
Csak midőn a közszellem kissé szabadabban kezdett mozogni, 1869-ben lépett be ismét a nemzetgyűlésbe, mint a Seine-et-Oise kerület képviselője, s az akkori csekély számú ellenzéknek lőn egyik kiváló tagja. 1871-ben régi barátja, Thiers, a köztársaság elnökségi vezértitkárának nevezte ki, mely állása bő alkalmat szolgáltatott neki, hogy ugy a bel, mint a külpolitika ügyeivel megismerkedjék. 1875-ben élethossziglan a szenátus tagjává választatott, mely minőségében ő volt a felsőbb oktatásról szóló törvény előadója. Ez év január havában alelnöke lett a szenátusnak s ez állásáról hivták meg a külügyek vezetésére.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1880. október 31.)