Normál kép: 685_780_pix_Oldal_20_Kep_0001.jpg   Méret: 770x465 Színmélység: 24bit Felbontás: 199dpi
Nagy kép: 685_780_pix_Oldal_20_Kep_0001_nagykep.jpg   Méret: 1637x989 Színmélység: 24bit Felbontás: 199dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: A Théatre Français tagjai otthon. - Arczképek a "Théatre Français" zöld termében készített vázlat után.

Ismertető szöveg: A franczia drámai művészek saját szakmájokban már kétszáz év óta az első rangot foglalják el, azon időtől fogva t. i. midőn a nagy Moliére és társai Parisba jöttek s itt társulatuk királyi czimet és segélyezést nyert. A "Comédie francais" név 1680 ból ered, midőn Moliére halála után társulatának tagjai a Guénégaud-társulattal egyesültek, - e név alatt szabadalmat nyertek XIV. Lajostól, hogy a franczia székvárosban egyedül ők játszhassanak vig- s szomorujátékokat. Ettől fogva a társulat folytonosan állami szubvenczióban részesült s a Théátre francais-t mindenkor nemzeti színháznak tekintették. S valóban az is volt. A franczia színművészek legjelesebbjei csaknem mindannyian e színpad deszkáin aratták főbb diadalaikat s a legnevezetesebb franczia színmüveket itt adták először. A vezetés ellen sokszor panaszkodtak, különösen ujabb időben, midőn Moliére, Corneille és Racine klasszikus darabjai mellett sok épen nem klasszikus darab is szinre kerül, de a Theátre francais elsőségét nem vonta senki kétségbe s a nagy állami szubvencziót sohasem tagadták meg tőle.
A színésznők között olvasóink valószínűleg Bernhardt Sára nevét ismerik leginkább. E genialis nő, ki mint író, festő és szobrász s e mellett mint szeszélyes nő is, nagy nevet szerzett magának, félig franczia, félig hollandiai eredetű. Már korán föllépett a Theátre francais színpadára, kezdetben azonban Racine "Iphigeniá"-jában nem nagy sikert aratott, ugy hogy más színházakhoz kellett szerződnie. Vándor-élete alatt az Odeonban "Ruy Blas"-ban oly nagy hatással játszott, hogy Perrin ismét visszahívta öt a Th. francaisba, hol egész az utolsó időkig főszereplő volt. Ujabban tudvalevőleg miihókat ígértek neki, hogy Amerikában szerepeljen, s a szeszélyes nő el is hagyta a franczia színpadot. De mert itt szerezte nevét, méltó, hogy arczképe e csoportban helyet foglaljon. Hatalmas vetélytársa Croizette k. a., ki szláv ós franczia szülőktől Sz.-Pétervártt született. Ő neki sem sikerült kezdetben a föllépés, de már 1871 óta kedvelt színésznő. Főszerepei a bárónő "Jean de Thommeray"-ben s a hősnő a "Sphynx"-ben s különösen ez utóbbi haláljelenetének ábrázolását mesteri alakitásnak mondják. Farart k. a. már 1848-ban lépett fel a Th. fran-caise-ban 15 éves korában s 1858 óta különösen Musset "Camille"-jében nyerte meg a közönséget s egy évtizeden át színmüvekben s tragédiában egyaránt elsőrangú szereplő lett, a nagy franczia-német háború óta azonban ifjabb társainak engedte át a tért s maga inkább anyaszerepeket játszik. Csaknem egy idős vele Brohanné, ki szintén elsőrangú szereplő volt egykoron. A többi nők között különösen kedves Samary a soubrette szerepekben s Thénard a kisebb alakításoknál. A férfiak közt jelenleg Got a leghíresebb s állítólag ő a legelső drámai színész egész Európában. Vígjátékban s a színművek bármely ágában kitűnik eredetisége és változatossága által. Már első megjelenésekor, 1847-ben elsőrangú színész lett. Coquelin, az idősebb, különösen kitűnő Moliére inas-szerepeiben, de az "Idegen nő"-ben megmutatta, hogy nemcsak vígjátékokban tud játszani. Delaunay a férjek és udvarlók mesteri személyesitője s a nők kedvencze. Wornis Don Carlos szerepében tűnt fel, "Hernani"-ban Mounet-Sullycal együtt s mindkettőhöz nagy reményeket kötnek. A franczia társalgási darabokban Febvre tud kiválóan alakítani, az amerikai az "Idegen nő"-ben elsőrangú szerepe. Thiron apa-szerepeket játszik ügyesen.
Még egy pár szót a zöld teremről, hol e diszes társaságot együtt találjuk. 1848-ig e terem volt Paris irodalmi s művészeti előkelőségeinek találkozó helye, most azonban a főszereplők saját öltöző szobáikban fogadják barátaikat s ismerőseiket. A "foyer" ritkán van használatban, de azért igen érdekes. XIV. Lajos korából eredő tölgyfa-asztalok, Robin által készített óra, egy díván és pár tükör az összes bútor. De érdekes az arczkép-gyüjtemény. Moliére életéből részlet Ingréstől, Rachel a hires tragikai színésznő arczképe Dubufetől, Talma utolsó pillanatai Fleury Róberttől, Delacroix, Vanloo, Dávid s mások remekművei ékesítik e termet, melyben a XIV. Lajos és Colbert által 1682. aug. 24-én aláirt privilégium eredeti okmánya is el van helyezve. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1880. november 14.)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page