Képaláírás: Az amphitheatrum Ó-Budán. - Dörre Tivadar rajza.

Ismertető szöveg: Torma Károly szeptember 20-án kezdte meg az ásatást s november 6-án befejezte. Az időjárás szükségessé tette a munka beszüntetését, midőn az épület nagy része még napfényre nem került. De láthatók már a körfalak, s kiegészithetők a részletek. Képessé tesznek, hogy teljes képet alkothassunk felőle. Az aréna maga vagyis a küzdőtér, az ismert nagyobbak közé tartozik. Hossza 53-36, szélessége 45-54 méter. Nagyobb tehát mint akár Falerii vagy Pergamus, akár a Pompeji vagy Róma városi úgynevezett amphitheatrum castrense arénája. A pompás dór oszlopjairól ismert nimesi épület arénája körülbelül egyenlő vele. De maga a külső épület kisebb emezeknél, a melyekben három gyűrűben emelkedtek az ülőpadok, holott ennél csak kettőben.
Persze hogy ezeknek az ülőpadoknak csak egy-egy köve kerül napfényre, s eme gyűrűket ma már látni nem, csupán reájok következtetni lehet. Helyükön csak az alapfalakat láthatni. Egy körös alakú külső fal, egy neki megfelelő belső, a kettő közötti közfalak, a bejárások nyilasai a falakon, néhány fülke: ez az egész, mit ez időszerint látni lehet. De ez tökéletesen elegendő arra nézve, hogy képzeletben fölépítsük az egészet, hogy az alapfalakat magasra emelje képzelmünk, a beomlott boltozatokat helyreállítsa, a hiányzó részleteket kipótolja, s azt a mi rom és töredék, egységes egészbe olvaszsza össze.
Három bejárást is választhatunk. Észak felől a romokba szűkes ajtónyilás vezet, melynek ajtófelei állanak ma is, s mely némi diszt nyer ugyan a két mellette állott dór oszlop által, de alkalmasint csak a gladiátorok jártak rajta be az arénába, s az előkelő néző közönség más utat követett. A nyugat felőli bejárás jóval kisebb s mind diszpozicziója, mind mellékletei arra vallanak, hogy nagyon eltért a keletitől, mely a vízvezeték melletti főutczáról közlekedett, s mely főbejárásul tekinthető.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1880. november 21.)