Képaláírás: 1950-1953

Ismertető szöveg: 1950. BEM JÓZSEF (I.)
Bem József (1794-1850) halálának 100. évfordulójára.
2x25-ös ívekben nyomtatták. A két 25-ös ív között 19 mm-es ívközéprész helyezkedik el.
Rézny. 12 : 12 1/2 F. fog.
T Horváth Endre
Névérték: 60 f
A 1950. dec. 10.-1953. márc. 31.
P 975 000 log. 2 000
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)

Bem József lengyel hadvezér, magyar honvéd tábornok. Birtokos nemesi családból származott. A varsói katonai akadémián tanult. 1810- ben alhadnagy, 1812-ben a lovastüzérek főhadnagya lett. 1812-ben részt vett I. Bonaparte Napoleon (lásd V.5.) oroszországi hadjáratában, és kitűnt a gdanski erőd védelmének irányításában. Tagja volt a Lukasinski vezette lengyel függetlenségi összeesküvésnek, 1922- ben letartóztatták és egy évi börtönre, majd büntetőszolgálatra ítélték. I. Sándor cár (lásd XII.1.) halála után, 1827-ben kilépett a hadseregből és műszaki és természettudományi tanulmányokat folytatott. Az 1830-31. évi cári uralom elleni lengyel felkelés tüzérségi főparancsnoka lett. Az osztrolenkai csata megnyerésével jelentős érdemeket szerzett. 1831. szeptemberben azonban Varsót nem tudta megvédeni Fjodorovics Paszkievics, az orosz csapatok főparancsnokának (1782-+1856) ostromával szemben. Tevékenysége elismeréséül dandártábornokká léptették elő. A felkelés leverése után Nyugat-Európába menekült, 1832-től Franciaországba, Párizsban élt, és egy újabb felkelés megszervezésén munkálkodott. 1848-ban a forradalmi Bécs védőrségének parancsnoka volt. A város elestét követően Magyarországra menekült és csatlakozott a magyar függetlenségi harchoz. 1848. novembertől honvéd tábornok, 1848. decembertől az erdélyi hadsereg főparancsnoka. 1849 tavaszán kiűzte az osztrák csapatokat Erdélyből, majd 1849. májusban Perczel Mór honvéd tábornok (1811-+1899) seregével együttműködve pedig a Bánátból. 1849. július 31-én Segesvárnál, augusztus 6-án Nagycsűrnél vereséget szenvedett az oroszoktól, augusztus 9-én pedig az osztrákoktól Temesvárnál. Az 1849.augusztus 13-án történt világosi fegyverletétel után Törökországba emigrált, áttért a mohamedán hitre és belépett a török hadseregbe. Murád Tevfik pasa néven haláláig Szíria katonai kormányzója volt. Kistermetű, vézna, beteges, sebekkel elborított ember volt. A csatákban, mint valódi hős mindig elöl járt és rettenthetetlenségével lángra gyújtotta katonáit is. Marosvásárhelyen és Budapesten szobor hirdeti emlékét. (Larousse 1991.lk.294 o., Révai Nl.3k.84 o., MNL.3k.579 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (December) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)