Normál kép: dec2_12.jpg   Méret: 718x988 Színmélység: 24bit Felbontás: 600dpi
Normál kép új ablakban 
Normal size picture in a new window

Ismertető szöveg: 1983. SIMON BOLÍVAR
S. Bolivár (1783-1830) születésének 200. évfordulója alkalmából.
Ofszetny. 12 1/4 F .fog.
T.: Forgács Miklós
Á 1983. júl. 22.-1984. dec. 31.
P 1 644 800 fog. 5 800
3584 3621 2 Ft Lovas mellkép 50,- 10,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)



Simón Bolívar Dél-amerikai államférfi, hadvezér. Ősei baszk származású gazdag hidalgók voltak, akik a XVI. században telepedtek meg Amerikában. Európai és Egyesült Államok-beli útja után kapcsolódott be 1810-ben a venezuelai szabadságharcba a spanyolok ellen. A spanyol kormányzót elűző caracasi junta megbízásából Londonba utazott a brit támogatás elnyeréséért. Visszatérte után Francisco Sebastian de Miranda venezuelai szabadságharcos (1750-+1816) seregében harcolt, majd annak 1812. évi kapitulációja után Kolumbiába vonult vissza. 1813-ban a cartagenai csapatok segítségével kezdte meg újra a hadműveleteket és augusztusban bavonult Caracasba. Ő lett a felkelők fővezére, a Libertador, és a második köztársaság vezetőjévé választották, de 1814 júliusában az őt ért támadások és a királypárti előrenyomulás hatására lemondott címeiről és elhagyta a fővárost. Előbb Új-Granadába vonult vissza, majd a spanyolok újabb hatalomra kerülése elől azonban 1815 májusában Jamaicára menekült. 1816 decemberében haiti segítségével új sereget toborzott és visszatért, lerohanta Caracas térségét, majd a vereségeket követően visszavonult, Angosturában rendezte be főhadiszállását. 1817 végén újabb támadást indított Morillo spanyol hadvezér ellen. Sorra leverte a spanyol csapatokat, és másodszorra is kihirdette Venezuela függetlenségét 1819-ben. Kolumbia, Venezuela, Ecuador és Panama államokból megalapította Nagy-Kolumbia Köztársaságot, melynek diktátori hatalommal felruházott elnökévé választották. 1820 novemberben, a trujillói fegyverszünetben a spanyolok elismerték Kolumbia függetlenségét. 1821-ben Venezuelában is megszűnt a spanyol uralom. 1822 nyarán hadvezére, Antonio Jósé de Sucre latin-amerikai hadvezér (1795-+1830) elfoglalta, és Nagy-Kolumbiához csatolta Ecuadort. A Perut felszabadító Jósé de San Martin (lásd 11.25.) lemondása után, 1823-ban bevonult Limába, ahol az alkotmányt és a kongresszust megszüntetve diktatúrát hozott létre. 1824-ben az ayacuchói csatában legyőzte az utolsó dél-amerikai spanyol hadsereget is. 1825-ben Peru és a Bolívia nevet átvett Felső-Peru elnökévé választották. 1826-ban Bolívia kormányzását Sucréra, Peruét Andrés Santa Cruz bolíviai hadvezérre (1792- + 1865) bízta és visszavonult Kolumbiába. 1826 nyarán összehívta a panamai kongresszust, hogy létrehozza a Déli Egyesült Államok szövetségét, de ezt nem sikerült elérnie. Az 1828-as választásokon a diktátori hatalmával szembeszegülő liberálisok győztek. 1829-ben Venezuela kivált Nagy-Kolumbiából, amely a következő évben teljesen szétesett. 1830 januárban minden tisztségéről lemondott. Cartagenaba indult, hogy Európába hajózzon, de előrehaladott állapotban lévő tuberkulózisa halálát okozta. (MNL.4k.248 o., Larousse 1991.lk.347 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (December) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page