Képaláírás: Tóth Kálmán.

Ismertető szöveg: "Senki sem hitte, hogy fölépül, de erős természete csodát látszott mivelni: öt napi élethalálharca után magához tért. Elszállították Batizfalvy városligeti gyógyintézetébe s ott két hó múlva csaknem teljesen helyreállt. De ez nem volt látszatnál egyéb szélhüdési rohamai ismétlődni kezdtek, s azóta minden két hónapban elővette egy-egy roham, mely erejét elemésztette, testet megtörte, szellemét elhomályositá. Élő halott lőn lelkére éj borult, melyet esik ritkán világított meg egy-egy öntudatos pillanat. Ilyenkor megismerte egyik-másik rokonát,jó barátját s tudtára jutván szánandó sorsának, rendkívül szenvedett. Csodálatos, a mit nála észleltek, hogy a vers-költés vágya olyankor is megszállta, mikor beszélő képessége majdnem egészen oda volt s eszméi is zavartan nyilatkoztak. Egy keserűségteljes két szakaszos versét ily állapotban monda tollba egyik rokonának s később, öntudatlanul, a királynéról is mondott ritmikus sorokat, melyek rímeltek is, de környezete már nem értheté." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1881. 28. évf. . sz. február 6.)