Képaláírás: Dosztojevszkij Mihajlovics Tódor

Ismertető szöveg: "A múlt évben befejezvén Kárámazov testverek czimü regényét, a jelen évben újra megkezdte szépirodalmi folyóirata a Dnevnik szerkesztését, januári füzetére csak az imprimaturt kellett ráirni, midőn a halál elragadta. Az utóbbi időben mostoha anyagi helyzetének javítása végett könyvkereskedéssel is foglalkozott, de ezzel sem volt szerencsés. Irodalmi jelentősége abban áll, hogy mint a lélek, kivált a kóros lélek anatómusának, mint a szenvedők, a lelkileg sújtottak és az erényre törekvők költőjének nincs párja az orosz irodalomban. Morálja a humanizmusban gyökerezik, legfőbb vágya, hogy minden ember legyen ember önmaga és felebarátja iránt. Igen szépen jellemzi őt Dobrolyubov, mondván: A nagy irók sajátságát képező világossággal mutatja ki, hogy a vak még se egészen vak, hogy a buta emberben is megvillan a józanész paránya az eltiport, elvesztett, személyiségétől megfosztott embernél is fürkészi s föltalálja az emberi természet élő, s el nem fojtható törekvéseit és követeléseit kiszedi az egyénnek lelke mélyébe zárt tiltakozását a külső, erőszakos elnyomás ellen, Ítéletünk alá bocsátja, s rokonszenvünk tárgyává teszi." (Forrás:Vasárnapi Ujság 1881. 28. évf. 10. sz. márczius 6.)

1850. január 23-án már Omszkban volt. A büntetés indoka: Mivel részt vett bűnös tervekben, terjesztette Belinszkij író levelét, mely tele van arcátlan kifejezésekkel, melyek az ortodox egyház és a legfelsőbb hatalom ellen irányulnak, és mert másokkal együtt kísérletet tett, hogy házi nyomda segítségével kormányellenes műveket terjesszen. A legnehezebb munkákat kapta (alabástromégetés, téglahordás), közben újraértékelte életét, hinni kezdett saját bűnösségében is. Miljukov kritikus szerint az író hálás volt a sorsnak, amiért a száműzetés révén megismerhette az orosz embert, s ezenközben jobban megismerhette önmagát. Új írói élményanyaggal gyarapodott. Az író a csodavárás izgalmával tekintett II. Sándor cár uralkodásának elébe. 1854. március 2-án besorozták közkatonának egy szemipalatyinszki erődbe. Ám vissza akart térni az irodalmi életbe, így nehezen viselte a katonaéletet. Epilepsziája is egyre súlyosbodott, 35 évesen egyre többször rohamok gyötörték, viselkedése végletessé vált. Közben beleszeretett Marja Dmitrijevna Iszajevába, akit 3 évi udvarlás után, 1857-ben vett el Kuznyeckben. A nő 1864-ben tüdővészben elhunyt. (Forrás:wikipedia)