Képaláírás: II. Sándor czár. 1881. márczius 13.

Ismertető szöveg: "Ugy ismerték, mint békés, jóindulatú embert, a kiben azonban hiányzik az erély, a tetterő. A czári trónt atyja halála után, 1855 márczius 2-án foglalta el, a nyugati hatalmak ellen folytatott háború közepette. Ennek kellett először is véget vetnie, a mit a párisi békével (1856) meg is teve. Mint legyőzött félnek, a keleti népek előtt nagyon alá szállt a tekintélye, ő azonban beletalálta magát az elkerülhetetlenbe s birodalma belállapotának javításában keresett kárpótlást, s az Ázsia bensejében folytatott hóditások által igyekezett sokszorosan megnyerni azt, a mit azáltal vesztett, hogy az európai eseményeknek hosszú ideig látszólag tétlen szemlélője volt. Belső reformjai között sok nevezetes van: első mindenek fölött a jobbágyság fölszabadítása, melyet környezete daczára hajtott végre. Azonfelül építtetett vasutakat, enyhébbé tette a sajtóczenzurát, behozta az esküdtszékeket s megállapitá azt a hadseregszervezetet, mely által az orosz czároknak bizonyos évek eltelte után milliókra menő fegyveres ereje lesz. Az 1863-iki fölkelés elnyomásában borzasztó kegyetlenséggel járt el s hozzá kezdett más nemzetek tűzzel-vassal oroszitásához. Általában a lengyel fölkeléstől kezdve előbb szabadelvűnek látszó s nagy reményekre jogosító iránya egyszerre megváltozott s a legridegebb deszpotizmussá fajult." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1881. 28. évf. 12. sz. márczius 20.)

Orosz cár 1855. március 3-ától egészen 1881-ben történt meggyilkolásáig. Uralkodása alatt reformokat próbált bevezetni, amelyek azonban csak alig javítottak valamit az életszínvonalon, és elidegenítették tőle az arisztokráciát. Halálával a reformok kérdése lekerült a politikai napirendről. (Forrás: Wikipédia)