Normál kép: 176_272_pix_Oldal_07_Kep_0001.jpg   Méret: 770x948 Színmélység: 24bit Felbontás: 199dpi
Nagy kép: 176_272_pix_Oldal_07_Kep_0001_nagykep.jpg   Méret: 1214x1494 Színmélység: 24bit Felbontás: 199dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: II. Sándor czár. 1881. márczius 13.

Ismertető szöveg: "1881. márczius 13-ika véres betűkkel lesz bejegyezve az orosz czárok történetébe. Egy második márczius idusa, semmivel nem jelentéktelenebb s borzadalmával még megrázóbb az elsőnél. Mint amazt, ugy ezt is körülvette már a néphit a legenda mysztikus ködével s részletesen ir előjeleiről. Egy szent-pétervári lap egész komolyan irja, hogy a merénylet előtti nap estéjén üstökös csillag tűnt föl a tiszta égbolton a téli palota fölött, vérvörös lángseprőt húzva maga után s ott tündökölt néhány perczig, mire elhanyatlott Kronstadt irányában. Másnap, a merénylet napján, ugyanazon helyen fehér felhőn egy pánczélos lovag alakja lőn látható néhány pillanatra, lassan foszolva szét a fellegekben. Maga a czár, kit az ellene intézett korábbi merényletek a rémlátásokra, balsejtelmü előjelek örökös fürkészésére különben is hajlandóvá tettek, megölt galambokat látott ablakai alatt, egy héja fojtogatta napok óta, s a számára fölállított csapdát is elvitte magával. Kossz előjel! monda a czár s még inkább belemerült buskomors igába. De azért valamint Július Caesar nem hallgatott neje baljóslataira, nem a jós szavaira: rettegj márczius idusától! II. Sándor sem méltatta figyelmére se Lorisz-Melikov intelmét, se a czarevna kérését, ne menjen márczius 13-án a Michailow-palotába." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1881. 28. évf. 14. sz. április 3.)



III. Sándort 1881. május 28-án koronázták meg a moszkvai Kremlben, miután apját meggyilkolták. Sándor ki akarta végeztetni a merénylet elkövetőit, és legtöbb embere is ezt javasolta neki. Lev Tolsztoj levélben könyörgött az elítéltek életéért, azonban az írás nem jutott el a cárig: egyik embere, Pobedonoszcev nem volt hajlandó átadni neki. Trónra lépése után nem sokkal kiáltványban jelentette ki, hogy meg kívánja őrizni egyeduralmát. Sándor a hozzá hű, szűk hivatalnoki kar tanácsaira támaszkodott, amelybe beletartozott Konsztantyin Pobedonoszcev, egykori nevelője, és Dmitrij Tolsztoj gróf, akiből később belügyminiszter lett. (Forrás: Wikipédia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page