Képaláírás: Liczenmayer Sándor.

Ismertető szöveg: "Liczenmayer gazdag képzelete és teremtő ereje több változatosságot és lüktetőbb életet tudott alakjaiba önteni, mint elődei közül akármelyik. Cornelius, a ki a festők között a germán szellemnek legpregnánsabb kifejezője, igen helyes érzékkel a saját korába helyezte Faustot, s a Dürer és Holbein modorával teremtette meg. De a modorhoz mereven ragaszkodott, minek következtében rajzai nagyon is markánsak, sok helyütt szögletesek nála az egyéniség elhomályosodik s Faustot inkább a középkori német alakok szellemében általánosítja. Kreling szegényes a motívumok föltalálásában s erőtelen a jellemzőnek kidomboritásában. Kaulbach meg, mint igen sok képében, ugy Göthe alakjainak utánköltésében is ürességbe és szinpadiasságba vész elégszer. Nagy tehetség, de vadászsza a hatást s hamis páthoszba esik. Liczenmayer egyiránt ismeri a kort és az embert, mesterien jellemez és költőileg eszményit, mint Faust tépelődő elmélyedései és Margit lányos mozdulatai feltüntetik, különösen erős szeme van a lelki mozzanatok megfigyelésére s avatott keze azok föltüntetésére." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1881. 28. évf. 26. sz. június 26.)

Győrött végezte el az alreáliskolát. Tehetős szülei, a reáliskola bevégzése után nem kényszerítették, hogy vonzalmával ellenkező pályára adja magát, hanem nagybátyja, a finom ízlésű Edl Tivadar pozsonyi birtokos óhajára Bécsbe küldték, ahol a képzőművészeti akadémián Karl von Blaas volt a mestere. Csak másfél évig maradt Bécsben. első kiállítása 1857-ben volt Pesten. Ezután Münchenbe ment,ahol eleinte Hiltensberger és Anschütz tanítványa volt, de 1862-ben már Karl von Piloty iskolájába járt, akinek iránya nagy hatással volt a fejlődésére. Első fő műve, a Mária és Erzsébet királyné Nagy Lajos sírjánál, 1862-ben készült el. 1865-ben megnyerte a müncheni akadémia által két vázlatra hirdetett pályázatot, sőt a vázlatok egyikének: Türingiai Erzsébet szentté avatásának elkészítésére megbízást is kapott. A képpel 1867-ben készült el ugyanekkor befejezett egy másik festményt is, mely hivatva volt arra, hogy Liezen-Mayert a legelőkelőbb festők sorába emelje. Mária Terézia királyasszony egy szegény beteg nő gyermekét szoptatja volt tárgya az új képnek, amely szabad ég alatt mutatja be a fiatal és bájos királyasszonyt. E kép sikere után elhalmozták megrendelésekkel egymás után festette a müncheni népszínház függönyét s a Stiglicz báró palotájában látható vadász-jelenetet, amely, mint dekoratív munka, a németalföldi stílus legszerencsésebb újabb termékei közé tartozik. E nagyobb alkotások közben arra is talált időt, hogy arcképeket fessen. 1870-ben a magyar király képmásának elkészítésére is őt hívták meg Bécsbe. 1872-ben egy amerikai nővel kötött házasságot. Ebben az időszakban ismét nagyobb kompozíciókkal foglalkozott. Templomból kilépő Margitja, Imogen és Jachimója, s Erzsébet, Anglia királynéja, amint Stuart Mária halálos ítéletét aláírja, az új korszaknak első termékei. 1876-ban nagy sikert aratott Münchenben a Faust-ciklusával. A Faust-kartonok után Schiller Harangjához készített rajzokkal keltett feltűnést az 1878. évi müncheni egyetemes kiállításon. Ezek terelték feléje a württembergi kormány érdeklődését és szerezték meg számára az igazgatói állást a düsseldorfi képzőművészeti akadémiánál. Düsseldorfi tartózkodásának legértékesebb terméke Magyarországi Szent Erzsébet című nagyobb méretű festménye, melyet a magyar képzőművészeti társulat rendelt meg nála a múzeum modern gyűjteménye számára. Liezen-Mayer nem tudta feledni Münchent, első diadalainak színhelyét, és már 1882-ben visszaköltözött a bajor fővárosba, ahol a festészeti akadémia tanára volt. Liezen-Mayer Stuttgartban és Münchenben több magyar festőnek (pl. Kelety Gusztávnak), valamint német festőnek (pl. Gebhard Fugel, Michael Zeno Diemer, Otto Greiner, Max Bernuth) is a mestere volt. (Forrás: Wikipédia)