Képaláírás: Erzsébet, román királyné

Ismertető szöveg: "Hanem jó szelleme, ritka műveltségű bájos és mindenkit lekötelezni tudó neje, Erzsébet Paulina Ottilia Lujza, a mediatizált herczeg Wied Ottónak leánya, és egy jobb jövőnek reménye maradásra birták, s ime az alkotmányos kormányforma szigorú tiszteletben tartása, feddhetlen családias élet, melyben vajmi kevés utánzói vannak a nagyok közt, részrehajlatlan igazságosság, az állam művelődési, kereskedelmi ügyeinek előmozdítása, különösen pedig a véderőnek az előtt hallatlan fokban kifejtése és egészen európaias kiképzése, leereszkedő nyájasság mellett katonai pontosság végre is lassanként fölülemelék őket a pártokon. Midőn pedig 1877-ben Károly fejedelem a sereg élére állt, egy hadjárat tűrései-, nélkülözései- és veszedelmeiben példa-adóként elöljárt, és rég múlt századok dicsőségének emlékét elevenité föl: akkor a román nemzet büszkén tekintett fejedelmére és most, midőn az ő segítségével függetlenné vált ország fejedelmének fejére királyi koronát tettek, méltán mondhatjuk, hogy alig van Európában nála népszerűbb király, illetőleg királyi pár." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1881. 28. évf. 28. sz. julius 10.)

Mikor Erzsébet hercegnő huszonhat évesen hozzáment Károly román herceghez, Románia államformája fejedelemség volt, s az országot megszállás alatt tartotta az Oszmán Birodalom. Az 1877-ben kitört orosz-török háború folyamán a katonák által Mama rănilor néven emlegetett Erzsébet régenshercegné kórházakat pártfogolt, segélyszervezeteket támogatott és személyesen szolgált ápolónőként. Ekkor alapította meg az az Erzsébet Rendet és kitüntetését, mely az önkéntes ápolóknak járt. A háború lezárását jelentő 1878-as berlini béke értelmében az országot elismerik királyságként 1881. május 10-én Erzsébetet Románia első királynéjává koronázták. Az új királyné hatalmas népszerűségre tett szert, miközben ő maga is megkedvelte új hazáját, bár sokáig gyötörte honvágy. (Forrás: Wikipédia)