Képaláírás: Kisfaludy Károly mellszobra

Ismertető szöveg: "A Kisfaludy-társaság, erejétől telhetőleg, állandó becsű emlékkel óhajtván viszonozni az akadémia szívességét: elhatározta, hogy egy márvány mellszobort készittet s ajánl fel az akadémia ülésterme számára, hol már Kazinczy Ferencz s gróf Teleki József mellszobrai állanak. Kit ábrázolhatna a készítendő mellszobor méltóbban s mind a két társaságra nézve jelentősebben, mint Kisfaludy Károlyt, a magyar nyelvmüvészet, nemzeti költészetünk egyik első rendű bajnokát, a magyar vígjáték megteremtőjét, a kinek emlékére az ajándékozó társaság alakult, a kinek nevét viseli, e a ki másfelől az akadémiának is legelső rendes tagja s legelső halottja: és igy első dicsekedése és első gyásza vala." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1881. 28. évf. 38. sz. szeptember 18.)

Kisfaludy dacból 1811. augusztus 15-én a szolgálatból kilépett, s hazament Tétre, de a felbőszült apja tudni sem akart róla. A kétségbeesett ifjú ekkor nevelő testvérénél, Trézsinél keresett menedéket, aki már ekkor férjével, Farkas Gábor nyugalmazott kapitánnyal Vönöckön lakott. Itt töltött néhány nyugalmas hónapot, gyakorolta a rajzolást és a költészetet. 1812 februárjában elhagyta Vönöcköt, és Bécsbe készült, hogy a festészetben kiképezze magát. Atyja nagykorúfiának szabad rendelkezésére bocsátotta Zala megyében fekvő anyai jószágrészét ezt Sümegen lakó Boldizsár bátyjának elzálogosította, s még egyszer Pestre fordult, ahol Hepplernétől megtudta, hogy Katalin férjhez ment. Midőn Bécsbe ért, fájdalmát könnyelmű dorbézolásba ölte. Tanulmányait a művészeti akadémián pénzzavarai nehezítették, és négy hónap múlva már azon gondolkozott, hogy Oroszországba megy, ahol a festészetből remélt megélni. Pozsonyba utazott, és két hónap múlva ismét visszatért Bécsbe. Szorgalmasan dolgozott, hogy megélhessen, és különösen arcképfestésre adta magát, majd a rézmetszést is megtanulta. Végül adósságai felszaporodtak, és Bécsben maradását lehetetlenné tették. Három és fél év bécsi tartózkodás után, ahol Körner Tivadar és Pichler Karolina német írókkal is megismerkedett, Itáliába ment gyalog utazott és festészetből élt. 1816 nyarán már ismét Bécsben volt. (Forrás:Wikipédia)