Képaláírás: II. Oszkár, Svéd- és Norvégország királya

Ismertető szöveg: "E költemények többnyire Svédország tengerészeti történetének hires férfiait és nagy eseményeit énekelik meg jelentékeny költői erővel, nagy formatökélylyel, emelkedett hangon s nem csak arról tesznek bizonyságot, hogy a királyfi mennyire szerette választott pályáját, s mennyire tudott lelkesülni a hősök emlékén, de arról is, hogy a lángoló hazaszeretetnek mily nemes heve tölti el kebelét s mily komoly, férfias lélek lakik benne. Az ősmondabeli szkaldok szigorú szelleme tűnik e költeményekből elénk, felüdítve a sós tengerhabok pezsgő leheletétől. Valódi mesteri kézzel ihlett művészi ecsettel festi bennök a költő a tenger nagyszerű tüneményeit s a tengerész élet vész- és viszontagságteljes eseményeit. Némelyike e költeményeknek a svéd tengerészek kedvencz dala lett s ott énekelik a hajó födélzetén a ringó hullámok fölött, mint nálunk a népdalt, mely szájról-szájra kél." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1881. 28. évf. 41. sz. október 9.)

Az 1880-as évektől kezdve folyamatos összetűzésben állt a norvégokkal az alkotmány megújításának kérdésében. Miután a király harmadszor is elutasította a reformjavaslatot, a norvég Storting kijelentette, hogy a határozat a király szentesítése nélkül is törvényerővel bír (1880. június 9.), vagyis a királynak nincs korlátlan vétójoga. Erre Stang norvég kormányfő lemondott. Utóda a szintén konzervatív Christian August Selmer lett. Kormányzása alatt tovább romlott a két állam viszonya. 1883-ban a Storting azzal vádolta a kormánytagokat, hogy nem hajtották végre a 1880-as határozatokat. A törvényszék 1884 márciusában lemondatta és pénzbüntetésre ítélte a kormánytagokat. A király nem erősítette meg az ítéletet, viszont elfogadta Selmer lemondását (1884. június 26.). A Schweigard vezette átmeneti kormány (Áprilisi kormány) után Sverdrupot nevezte ki az ország élére, aki a választójog kiszélesítésével és a hadsereg reformjával új vívmányokat szerzett Norvégiának. (Forrás: Wikipédia)