Képaláírás: A Tisza-eszlári bűnpör végtárgyalása: Özvegy Solymosi Jánosné.

Ismertető szöveg: A vádbeszéd után a vádlottak elhagyván a termet, megkezdődött a tanuk és vádlottak kihallgatása. Bevezették özvegy Solymosinét, az eltűnt Eszter anyját, ki magas, sugár, halvány alak kétségkívül szép lehetett fiatalabb éveiben. Feketébe volt öltözve, mint a hogy illik egy gyászoló anyához. Kis fekete kendő a fején, ugyan olyan vizitke, csak a szoknyája babos. Hosszúkás, intelligens arczu asszony, apró, kékes szemekkel, melyek megtört fényükkel szomorú jelleget kölcsönöznek a napsütött arcznak. Halkan beszélt, némi fájdalom rezgett át szavain. Ámbár nem csoda, hogy nem tettek mélyebb benyomást, mert az igazi érzés melege már lekophatott azokról, hiszen mióta s hányszor kellett már neki mindezt elbeszélni. Az emberrel meg lehet unatni még a búbánatot is. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1883. junius 24.)