Képaláírás: Wagner Károly

Ismertető szöveg: Wagner Károly, a magyar erdészeti irodalom megalapítója, az erdődús Máramarosmegyében, Sugatagon született 1830. október 8-án. Gymnáziális iskoláit és a filozófiát Szatmárott végezte és 1850-ben a selmeczi akadémián a bányászat hallgatói közé lépett.
Jeles képességeinél fogva, melyek már akadémiai hallgató korában kitüntették, mindjárt kezdetben (1855.) az erdőrendezőségnél alkalmaztatott 1857-ben már a regényes fekvésű Krámon kir. erdész, 1859-ben pedig a selmeczi erdészeti akadémián, melyen akkoriban még minden tantárgy német nyelven adatott elő, segédtanár lett.
Az "Erdészeti Lapok"-at e körülmény majdnem elhallgatásra kényszerité de Wagner higgadt okossággal vezette a lapot, ideiglenesen oly kezekre bizván a szerkesztést, melyek az üldözéstől inkább valának biztosítva. Végre 1866-ban Keszthelyre erdészeti tanárrá neveztetvén ki, az ügyet ismét teljes erővel vehette kezébe, és 1867-től kezdve mint selmeczi tanár ismét személyesen vehetvén át a szerkesztést, az "Erdészeti Lapok"-at oly színvonalra emelte, hogy e közlöny bátran helyet foglalhatott az európai erdészeti irodalomban.
Már 1871 elején a pénzügyminisztérium erdészeti osztályába főerdőtanácsossá neveztetett ki 1873 első napjaiban pedig mint osztályfőnök átvette a három millió holdat meghaladó kincstári erdők kezelését.
E nagy munka mellé fáradhatatlan tevékenysége 1875-ben még az országos erdészeti kataszter vezetésének fölvállalására bírta, s neki köszönhető, hogy ez ügy iránt oly bizalommal viseltetik a magyar erdészeti és erdőbirtokos közönség.
Az országos erdészeti egyesület Wagner Károlyt már 1866-ban, nemzeti szellemben történt szervezkedése alkalmával, s azután folyvást ismételve másod-, 1876-ban pedig első alelnökévé választotta, elismeréséül ügybuzgalmának, melynek a magyar erdőgazdaság fölvirágzására törekvő egyesület oly sokat köszönhetett.
Wagnert, mint embert és hivatalnokot az ügybuzgalom, a munkakedv, a szerénység és szivjóság jellemezték és a midőn 1879 deczemberében elszólitá a halál. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1883. augusztus 26.)