Képaláírás: Horvát népalakok. - Standl Iván zágrábi fényképei után
Stubiczai asszony.

Ismertető szöveg: Ugy a hires meleg fürdőjéről nevezetes Stubicza, mint az ujabb zavargásokról ismert Mária-Bisztricza képeinken látható népalakjai a harmadik, a stokavacz törzshez tartoznak. Ez a törzs uralja túlnyomólag Horvát- és Tótországot, de Dalmácziát és Bosznia-Herczegovinát is. A Zagorje vidékiektől főleg hollófekete s nem ritkán göndör haja által különbözik. Viselete is vidékek szerint változó, néhol a török érintkezés következtében egészen törökös, másutt a hagyományos nemzeti viselethez közeledik. Nála sem hiányozhatik azonban a nagy bőrtáska, a "torba", melyet minden horvát paraszt nyakába szokott vetni, ha hazulról távozik, szijjakkal erősítve vállára A férfiak viseleténél is egyszerűbb még a nők viselete, melynek főalkatrészét a bő ránczokba szedett hosszú ing teszi, a kebel tájain pirossal kiszegve. Akár övvel szorítsák ezt le, akár pedig szines kötényt kössenek elébe, nem igen tesz különbséget. De különösen szeretik nyakukban a több soros hamis gyöngyöt s a fejre vetett kendőt, melyet még a szobában sem tesznek le. Piros vagy fehér harisnyákba bujtatott lábaikat szintén a szokásos horvát opanke fedi s barna vagy fehér posztó szürjök vagy surkájok sem különbözik semmiben a férfiakétól. A zagorjei és stubiczai parasztnők azonban, mint képünk mutatja, szeretnek még egy-egy három-szögletüre hajtott színes kendőt is aggatni a fehér kötény fölé. Néhol a törököktől eltanulták azt is, hogy fehér kendőjükbe ugy beburkolják arczaikat, hogy csak orruk és szemök látszik ki. Török hagyomány némely vidékeken a férfiaknál a vörös sipka is. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1883. szeptember 23.)